Dunai Antal tízévesen már az NB III-as bajai Bácska Posztó csapatában játszott, a felnőttek között tizenhat éves korában – orvosi engedéllyel – mutatkozott be, s 1960-ban a tizennyolc éven aluliak válogatottjának tagjaként UEFA-tornát nyert. Összesen 326 NB I-es mérkőzésen lépett pályára, és 202 gólt szerzett. A kiváló csatár már az 1964-es tokiói olimpia előtt a keret tagja volt, de végül nem nevezték be a hivatalos tornára. 1968-ban Mexikóvárosban aranyérmet szerzett. A döntőben többek közt Dunai két góllal járult hozzá a 4-1-es sikerhez.

Vaskuti István első nemzetközi sikerét 1976-ban érte el Brandenburgban Solymár Lászlóval. Foltán Lászlóval az 1977-es szófiai világbajnokságon indultak először, mégpedig 500 méteren, a versenyszámot meg is nyerték. Vaskuti ezt követően még nyolc vb-győzelmet aratott kenu párosban. 1980-ban a moszkvai olimpián Foltánnal párban megszerezték az aranyérmet 500 méteren, a Los Angeles-i olimpiától – biztos esélyesként – távol kellett maradnia.

Kárpáti György 1945-ben kezdett el úszni a Ferencvárosi TC csapatában, majd az úszás mellett elkezdett vízilabdázni, bár úszásban többször is volt országos bajnok, leragadt a vízilabdánál. 1952-ben, tizenhét évesen hívták be először a válogatottba, ugyanebben az évben olimpiai aranyat szerzett, a csapat legfiatalabb tagja volt. 1954-en szerezte meg első Európa-bajnoki aranyát, majd a legendás melbourne-i vízilabdatornán sikerült újra olimpiai aranyat szereznie. 1958-ban újra Európa-bajnok. Az 1960-as római olimpián a csapat bronzérmet szerzett, 1962-ben viszont megszerzi harmadik kontinens-bajnoksági győzelmét. Az 1964-es tokiói tornán megnyerte harmadik olimpiai aranyérmét. Ez 2008-ig egyedül Gyarmati Dezsőnek sikerült még. 1969-ben vonult vissza az aktív vízilabdázástól. 162-szer szerepelt a magyar válogatott színeiben és ötszörös magyar bajnok volt a Fradival vízilabdában.

A Hunyadi iskola diákjai elsőként a sportemberek életével ismerkedtek meg egy-egy rövid bejátszás során, majd maguk is feltehették az őket érdeklő kérdéseket.