A meghívottak mellett ott volt Lazók Zoltán polgármester, Rajnai Gábor alpolgármester, File Beáta jegyző és Emődi Ferencné, a járási hivatal vezetője is.

A városvezető köszöntötte elsőként az ünnepelteket, aki többek között szólt arról is, hogy az alkalom azért is különleges, mert 50 évvel ezelőtt indult az idősellátás, 25 éves a szociális szolgálat intézményrendszere és 20 éves Oroszlányban a szervezett hajléktalanellátás.

- A hőskorban tiszteletdíjas gondozónők, vöröskeresztes aktivisták végezték a munkát Oroszlányban, majd 1967. év végén szerveződött az intézményes ellátás, melyet továbbra is a tiszteletdíjas gondozónők végeztek. 1968-ban az idősek klubját, 1977-ben a szociális étkeztetést szervezték meg, majd 1990-től folyamatosan léptek be az új szolgáltatási formák. Az önök tevékenysége sokoldalú szakértelmet, felkészültséget kíván, de hatalmas áldozatvállalást, emberséget, őszinte együttérzést is. A szociális munkásnak nem lehet rossz napja, hiszen tőle mindig segítséget kérnek és várnak, s mindezt mosolyogva kell tennie. Én azt szoktam mondani, hogy a szociális szolgálat az adott település lelkiismerete, hiszen önök azok, akik megpróbálnak a társadalom perifériájára sodródott, önhibájukból, vagy önhibájukon kívül bajbajutott, hátrányos helyzetű embereken segíteni – fogalmazott Lazók Zoltán.

- Ma a szociális területen dolgozók számos feladatot vesznek át a családoktól, Ez a munka arról szól, hogy szeretetet, odafigyelést, törődést kell adni, s mindezt valahonnan el kell venni. Ezért külön köszönet jár azért, hogy sokszor a családjaiktól, szeretteiktől veszik el a szakemberek mindazt, amit másoknak adnak - kezdte beszédét Baráth Domonkos intézményvezető, aki így folytatta: A segíteni akarás nem egyenlő azzal, hogy azonosulok a másik gondjával-bajával. A segítés, a támogatás épp ott kezdődik, hogy kívül maradok, így képes vagyok a támasznyújtásra, tudok más nézőpontból tekinteni a helyzetre. Nyugodt maradok, erős maradok, önmagam maradok. Ha átveszem a másik lelkiállapotát, ha empátia helyett egyfajta kompániát vállalok, akkor könnyen előfordulhat, hogy érzelmileg alkalmatlanná válok a segítésre. Nagyon nehéz feladat ezt megvalósítani pályakezdőként, és később is. Nem vihetünk haza minden nehéz sorsú gyermeket, nem „halhatunk” bele egy-egy erőnket meghaladó, számunkra megoldhatatlan problémába, és meg kell tanulni annak, aki ezen a területen dolgozik, hogy a legkisebb eredményt is értékelni tudja, amivel, ha kicsit is, de segíteni tudtunk.

Az ünnepségen törzsgárda elismerések átadására is sor került:

30 éves: Bazsánt Csabáné

20 éves: Draveczkiné Oláh Ludmilla

10 éves: Gombosné Márkus Anita és Lackovics Irén