A költő alkotói korszaka az 1910-es évek körül kezdődött és az I. világháborún át 1917-ben, hadifogságban bekövetkezett haláláig tartott. A körülmények hatására kései lírájának fő témájává a háború vált. A vetített képes előadáson részlet volt látható a „Száműzött magyar irodalom” című televíziós sorozatból, mely Gyóni Géza teljes életútját végigkísérte, színesítve néhány híresebb versével.

Úgy emlékezzünk rá, mintha köztünk lenne. Mint egy kedves családtagra, egy rokonra, akire felnézünk, akit tisztelünk. Hiszen megjárta a háború poklát, a fogolytábor bugyrait, maga mögött hagyva szülőföldet, szerelmet, barátságokat, fényes költői karriert. Tehetsége minden stílusban megmutatkozott, kitűnő rím és ritmusérzéke már korán jelentkezett. Juhász Gyula Írta róla: „1914-ben a háború költőjeként indult a lengyel mezőkre, 1917 nyarán, mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el.”

Szibériai hadifogolyként halt meg 33. születésnapján Krasznojarszkban.

Leghíresebb költeménye a „Csak egy éjszakára.....” című vers, melyet Przemysl második ostroma idején írt, s melyet számos nyelvre - angolra, németre, lengyelre, olaszra, szlovákra és románra is - lefordítottak. Ennek a versnek az univerzális üzenete teszi Gyóni Géza költészetét európaivá, hiszen a szenvedés hangja minden nyelven egyformán érthető - fogalmazott az előadó.