Nagy Roland elnökségi tag történelmi visszatekintésében úgy fogalmazott: a hősök emlékünnepének eredete az 1917. évi VIII-as törvényre vezethető vissza. 1924-ben törvényt alkottak a Hősök emlékünnepéről, majd 1942-ben módosították a törvény szövegét, és attól kezdve az I. világháború emlékünnepét kiegészítették a II. világháború halottairól való megemlékezéssel. 1945. után az ünnep feledésbe merült, s csak 1989-ben újították meg Hősök Napja néven.

Lazók Zoltán beszédében arról szólt, hogy május utolsó vasárnapja – a gyermekek ünnepe mellett - a hősök emléknapja is, hiszen ahogyan halottainkat tiszteljük, ahogy múltunkra emlékezünk, úgy fordulnak az élők a felnövekvő magyarok nemzedéke felé. Ha igazán meg akarunk emlékezni a hősökről, meg kell tanulnunk a leckét, amire ők tanítanak minket. Ők, az előttünk járók, figyelmeztetnek minket az ősi sírfelirat szavával: „Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi.”

- Most rajtunk a sor: most mi élünk! Nekünk kell alkotni, nekünk kell építeni és mások gondját viselni. Nekünk kell élhető, szeretetteljes világot teremteni és megélni. Olyat, amelyben jó élni, s amelynek van értelme. Az előttünk járók példája mutatja, hogy a legnehezebb életkörülmények között is megtalálhatjuk az élet értelmét és szépségét. Az életet s az időt pedig, amit megkaptunk, tovább kell adnunk. Ez a mi feladatunk, és ez emberségünk lényege – fogalmazott a polgármester.

Az ünnepség szónokaként Váczi Márk történész emlékezett meg az elmúlt évszázadok, a két világégés, valamint az 1956-os forradalom áldozatairól, de mint mondta ez az alkalom a főhajtás ideje mindazok előtt, akik életüket áldozták a hazáért, a szabadságért.

A megemlékező gondolatokat követően Farkas Etelka lelkész mondott imát, majd az önkormányzat nevében Rajnai Gábor alpolgármester, valamint a civil és társadalmi szervezetek képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit az emlékhelyen.