A kegyeletteljes ünnepély a himnusz közös éneklésével kezdődött, majd Lazók Zoltán polgármester idézte fel a legendás 13 vértanú emlékét: amikor 170 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án Aradon kivégeztek 13 honvédtisztet, olyan hősöket ítéltek halálra, akik a szabadságharc alatt tábornoki rangot értek el, vagy önálló seregtestet vezettek. E katonák sokban különböztek; néhányan forradalmárnak vallották magukat, mások csak esküjükhöz kívántak hűek maradni. A magyarokon kívül volt közöttük német, osztrák, horvát és szerb; - kisnemes, polgár és főnemes; dúsgazdag és vagyontalan; voltak közöttük barátok és ellenfelek, de egyben azonosak voltak: hősiesen harcoltak a magyar szabadságért, nemzeti függetlenségünkért, s ezért életüket áldozták - fogalmazott a polgármester.

Csáky Pál, felvidéki író, politikus is részt vett a megemlékezésen, mint mondta, nem először.
- Ma emlékezünk, és a mai nap értékeit keressük – fejtette ki a szónok, majd folytatta – van abban valami csodálatos és felemelő, hogy bárhol él a magyar a világon, ha azt kérdezik tőle, hogy mi történt 1849. október hatodikán, tudni fogja. Magyarán, adtak nekünk a tábornok urak a vállalásukkal, a tisztességükkel egy olyan belső iránytűt, egy olyan belső tartást, melyre most, 170 év után is tisztelettel, nem csak emlékezünk, hanem támaszkodunk is. Az én értelmezésem szerint ez a mai ünnepség valahol rólunk is szól. Oroszlány közösségéről, az emberi tisztességről, a XXI. századi ember vállalásáról.

Az emlékező beszédeket, Szabó Gyula Győző színművész verses-zenés összeállítása követte. Műsorában a Kormorán zenekar dalai mellett Erkel Ferenc Bánk bán című operájának leghíresebb áriája, a Hazám, hazám is felcsendült.

Koszorúzással ért véget a főhajtás. A templom melletti emlékmű talapzatánál, az önkormányzat-, politikai pártok-, intézmények-, és civil szervezetek képviselői helyezték el az emlékezés virágait. Az ünnepséget idén is a Rákóczi Szövetség Oroszlányi Szervezete és az OKSZÍK szervezte.