A Mikulásjárás, a Mikulás ünnep népszokása, az ablakba kitett kiscsizmákba ajándékot helyező titokzatos Mikulás körülbelül 1870-es évek végén kezdett elterjedni. A magyar Mikulás elnevezés egyébként a Miklós név szlovák megfelelője.

A piros köpenyű, fehérszakállú, jóságos Mikulás népszerűsítésében az óvodáknak, iskoláknak nagy szerepe volt. A Télapó elnevezést azonban csak az 1950-es évek óta kezdték használni, ami feltételezhetően teljesen téves összemosása a különböző kultúrkörök hagyományainak.

Szent Miklóst már a VI. századtól, a nyugati és a keleti egyház kedvelt szentje. A pékek, gabonakereskedők, halászok, révészek, vízimolnárok, diákok, eladólányok, polgárvárosok, polgárok patrónusaként tisztelték. Szent Miklós emlékét helynevek, templomok, személy- és családnevek is őrzik.

Egy legenda szerint Miklós püspök az ablakon át aranyrögöket dobott be egy elszegényedett nemesember három lánya számára, hogy becsületesen férjhez mehessenek. Sokan úgy vélik innen ered az a szokás, hogy ezen a napon az ajándékokat az ablakba teszik.