Erzsébet alakjához számos legenda fűződik. Az egyik legismertebb az úgynevezett rózsacsoda, amelyet először XIV. századi forrás említ. A rózsacsoda-legenda szerint egy alkalommal Erzsébet ruhájában – titokban – kenyeret vitt a szegényeknek. Férje megállította , hogy megtudja, mit visz benne. Erzsébet azt felelte Lajosnak, hogy rózsákat visz. Férje felszólítására meg is mutatta kötényét, s csodák csodája, valóban rózsák voltak benne. E történet alapján az ábrázolásokon a rózsák váltak Szent Erzsébet legfőbb ikonográfiai jellemzőjévé.

A magyar történelemben a név legjelesebb viselője Árpád-házi Szent Erzsébet, "Magyarország szép nemes csillaga". A néphagyományban időjárás-jóslás is fűződik ehhez a naphoz: a megfigyelés szerint Szent Erzsébet napja a tél erejét szabja. Ha ugyanis november 19-én esett az eső, akkor enyhe télre lehetett számítani, ha havazott, akkor karácsonykor is esett a hó.

Ha ilyenkor havazott, azt mondták: "Erzsébet megrázta a pendelyét (vagy a dunyháját)." Egy másik mondóka szerint: "Erzsébet, Katalin havat szokott adni, a bitang marhákat jászolhoz kötözni." Régi időkben a fiatalok is nagyon várták ezt a napot, mivel több helyen ekkor zajlottak a várkörjáró játékok, amelyek alkalmával a fiúk-lányok kérdő-felelgetős dalszövegek éneklésével múlatták az időt.

Forrás és kép: Sokszínű Vidék