A második világháború végén a Vörös Hadsereg megszállta Magyarország területét és mintegy 800 ezer magyart – közöttük nagy számban német származásúakat – kényszermunkára hurcoltak a Szovjetunióba a Kárpát-medence szinte minden területéről. A legembertelenebb körülmények között dolgoztatták őket, hidegben, fagyban sokszor éveken keresztül teljes kiszolgáltatottságban.

Szinte nem volt olyan magyar család, aki ne lett volna érintve, ahol az apát vagy gyermekét ne vitték volna rabszolgamunkára a sztálini birodalomba. A megpróbáltatásnak, a kegyetlen bánásmódnak, az éheztetésnek több százezren estek áldozatul. Ez óriási veszteség volt nemcsak a hozzátartozóknak, hanem Magyarországnak és a Kárpát-medencei magyarságnak egyaránt.

Ami történt, az kimeríti a népirtás, az emberiség elleni bűntett fogalmát. E napon emlékezzünk az elhurcoltakra, a szolyvai táborban elhunytakra, a Délvidéken a partizánterror áldozatául esett ártatlan emberekre. Hosszú évtizedek hallgatása után kimondva az igazságot és fejet hajtva az áldozatok emléke előtt!