A magyar operett napján a világhírű és mindenütt népszerű magyar/magyarországi születésű muzsikusokat és műveiket ünnepeljük – bár meg kell jegyeznünk, hogy a magyar operettet csak mi nevezzük így, a világ „bécsi operettként” tartja számon azokat a zenés színjátékokat, melyek a műfaj harmadik hullámában, a XX. század első évtizedeiben az osztrák székvárosból indulva hódították meg a színpadokat. Az oly sokak által kedvelt, nagyszabású, áradó muzsikájú színházi mesék közül is kiemelkedik például Lehár Ferenc A víg özvegy című, 1905-ben bemutatott, vagy Kálmán Imre Csárdáskirályné című, 1915-től játszott nagyoperettje.

Az operett népszerűségének titka a társadalmi szinteket áthidaló kapcsolatokat, szerelmeket, a mesevilágból a valóság racionalitását ugyan megtörve, mégis a nézők által átélhetővé emelő szüzsé, a sokaktól vágyott pompás, látványos úri világot mutató színpadkép és jelmezek, de főképp a nagy ívekkel, népszerű dallamokkal operáló zenedramaturgia.

A műfaj 1850-es évekbeli kezdete óta mindmáig vonzza a közönséget, esetenként modernizált történetekkel és látványvilággal. A magas színvonalú, látványos, zeneileg és táncelemeikben is professzionális operett produkciók biztos pillérei a magyar színjátszásnak.

Joggal köszöntjük tehát büszkén a magyar operettet évről évre gálaestekkel, díjátadókkal, könyvbemutatókkal, emlékezve a szerzőkre és a nagy előadó-elődökre, teret adva a mai operettek kedvelt szereplőinek és a közönségnek az együtt ünneplésre.