A Majk Kamalduli Remeteség története
A Csák család birtokán megtelepült majki premontrei prépostság, amely
hiteleshelyként is
működött, már 1252 előtt fennállt, patrónusa Nagyboldogasszony volt.
1388 őszén Zsigmond király feleségével, Mária királynővel vendége volt a prépostságnak, amikor a
Vértesben
vadásztak.
1516-ban Majk a csornai Szent Mihály prépostság fiókegyházai közé tartozott. A török megszállás idején a
prépostság lakói is elmenekültek.
A török hódoltság idején Majk a tatai uradalom része. 1632-ben a király nebojszai Balogh Istvánnak, Tata
várkapitányának adta zálogbirtokként az uradalmat.
1643-ban gróf Zichy Ferenc, majd 1646-ban gróf Csáky László a tulajdonos. A birtokosok gyakran
cserélődtek,
amíg 1727-ben fraknói gróf Eszterházy József meg nem vásárolta
az uradalmat az osztrák Krapf Gáspártól
III. Károly uralkodása idején települt Magyarországra a kamalduli remeték rendje,
amelynek anyakolostora az olaszországi Muránóban volt.
A rend magyarországi megtelepedése érdekében több magyar főúr maguk és családtagjaik nevében
misealapítványt
tettek. Galánthai Eszterházy József gróf felajánlotta
majki birtokát a Nepomuki Szent János tiszteletére titulált remeteség számára és a kamalduli
szerzetesrendnek ajándékozta, amelyet 1733-ban hiteles alapítólevélben rögzítettek.
Az alapító kegyúr nemcsak a birtokot, hanem építőanyagot is biztosított. A remeteség terveit Franz Anton
Pilgram (1699-1761) osztrák építőmester készítette,
amelyet Anton Erhard Martinelli olasz származású császári udvari építomester bírált felül. A tervek a
Nyitra
megyei Zobor-hegyi kamalduli remeteség
épületegyüttesének mintájára készültek.
A kamalduli remeték rendjét az 1012-ben szentté avatott lombardiai hercegi családból
származó Romauld alapította.
A remeték szigorú életrendjét II. Sándor pápa hagyta jóvá 1072-ben. Tartózkodtak a hús és a bor
élvezetétől,
kertműveléssel, művészetekkel tudománnyal és
földműveléssel foglalkoztak. Az egymástól elkülönült cellákban élő remeték a hallgatást fogadtak, s csak
igen ritkán, meghatározott ünnepek alkalmával szólaltak meg.
Hallgatásuk miatt némabarátoknak is hívták őket. Fehér csuhát hordtak, amelyet barátzsinórral
összefogott
köpennyel viseltek.
17 cellaház épült, amelyből hatot az Eszterházy család alapított. A donátorok (csak
néhány közülük: gróf Cziráky, báró Lengyeltóthy Lengyel, Bodorfalvi Baranyai,
gróf Gyulai és gróf Falussy, Berényi, Erdody, Hartwigh, család, címereit a cellaházak oromfalára
helyezték.
1734-ben már zajlott az építkezés.
1735-ben három szerzetes érkezett Kahlenbergből: Demeter páter, Ádám és Dániel atyák. Demeter páter
1737-ben
kelt, Eszterházy Józsefnek írt levelébol értesülhetünk a
cellaházak építéséről, valamint arról, hogy a vendégház már készen áll. Az alapítást követően még 50 év
sem
telik el, amikor II. József király 1782-ben feloszlatta mindazokat
a szerzetesrendeket, amelyek nem végeztek oktató, vagy betegápoló tevékenységet.
1806-ban az Eszterházy család Zólyomi ágából származó gróf Eszterházy Károly vette
meg a
kincstártól Majkpusztát. 1815-tol Mauthner Ádám és Kadisch Joachim posztógyártó
vállakozók bérlik az épületegyüttest. A szerzetesi cellákban munkások laktak.1848-ban a kastélyban
osztrák
parancsnoki hadiszállást rendeztek be.
1856-ban gróf Eszterházy Miklós fia Móric örökölte az uradalmat, aki 1807-ben Majkon született. A régi
kolostor-posztógyár épületet vadászkastéllyá
alakíttatja át, az uradalom gazdálkodását modern eszközök felhasználásával fellendítette, gépesítette.
Majk
1945 után katonai kórház, munkásszálló, a Magyar Írónők
alkotóműhelye. 1952-ben került államosításra. 1964-ben Mezőgazdasági szakmunkásképző Iskola és kollégium
működött a falak között.
Az 1960-as évektől került sor a műemléki értékek felmérésére, és a hasznosítási tervek előkészítésére. A
részben felújított cellaházak üdülőként ill. múzeumként működnek.
A Műemlékek Állami Gondnokságának kezelésébe 2001-ben került.