A vértanúkra emlékeztek Oroszlányban
Tizenhárom katona állt bitó alá 1849. október 6-án reggel Aradon. Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján 12 tábornokot és egy ezredest ítéltek halálra, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba.
Rájuk emlékeztek kegyelettel Oroszlányban hétfőn délután a katolikus plébániatemplom melletti emlékműnél, ahol elsőként Lazók Zoltán polgármester idézte fel az eseményeket: Minden nemzet számon tartja, tiszteli, egyéni és kollektív tudatában őrzi, nemzeti Panteonjába helyezi és évfordulónként megemlékezik hőseiről és mártírjairól. Ezt tesszük mi magyarok is, akik minden évben megemlékezünk az 1848-49-es szabadságharc utáni megtorlás 13 vértanú áldozatáról.
Főbenjáró bűnük az volt, hogy az igazság, a nép mellé, azaz a magyar forradalom és szabadságharc mellé álltak. Mártírok voltak, pedig többük elmenekülhetett volna, amikor már biztos volt a legyőzetés, de maradtak hűségesen maradék seregük mellett, amellyel oly sok győztes csatát vívtak. Ezzel nemcsak a jóban-rosszban kitartó bajtársiasság bizonyságát adták, hanem a halálig, a mártíromságig való hősiesség örök példáját állították a magyarság elé – mondta a település vezetője.
Az eseményt rendező Rákóczi Szövetség helyi szervezetének meghívottjaként Kedves Gyula – hadtörténeti muzeológus, fegyvertörténész arról szólt, hogy az akkori generációnak mindennél fontosabb volt a mártírokra való emlékezés. - Ez a tudat, ami aztán apáról fiúra, unokára szállt, ez a tudat olyan erősen beleivódott a magyar emberek lelkébe és szívébe, hogy most nagyon büszkén állíthatjuk: nincs még egy nemzet a világon, amelyik olyan szinten megbecsüli hőseit - azokat, akik megteremtették a mai demokrácia kialakulásának lehetőségeit -, mint a magyar – fogalmazott a történész.
Az ünnepi megemlékezést a Bakfark Bálint művészeti iskola fiatal fúvósai, Salamon Gyöngyi versmondása és a Bányász Népdalkör előadása tette emlékezetesebbé, végül a település önkormányzati, politikai, társadalmi és civil szervezetei, illetve Oroszlány lakói helyezték el a tisztelet koszorúit, virágait az emlékműnél, ahol a kecskédi hagyományőrző bandérium tagjai álltak díszőrséget.