Luca napjától karácsonyig „dolgoztak rajta", innen a mondás: „Lassan készül, mint a Luca széke." Karácsonykor kellett rájuk állni, mert ekkor látták meg a boszorkányokat, akik szarvat hordtak, de azután a széket el kellett égetni. Református vidékeken volt szokás a lucaszék keresztútra vitele, körülkerítése krétával, hogy így megláthassák az ott gyülekező boszorkányokat. Hazatérvén pedig fokhagymát tettek a kulcslyukba, kést vágtak a bal ajtófélfába, s keresztbe állították a söprűt, mert úgy vélték, hogy mindegyik „hatásos" fegyver az ártani akaró gonosz ellen.

Nos, boszorkányban és varázslóban nem volt hiány a művelődési központ szerdai, Luca napi játékos forgatagában sem. A gyerekek megismerkedtek a népszokás gyökereivel, a naphoz kacsolódó versekkel, mondókákkal, volt Luca napi TOTÓ és időjóslás, elkészítették nagymama kalendáriumát, s, hogy mindez milyen jól sikerült, azt bizonyította az a boszorkány és varázsló szakképzettséget igazoló oklevél, amit valamennyien megkaptak a rendezvény végén.

A programot megálmodó Szlezákné Molnár Katalin évekkel ezelőtt nem titkoltan azzal a szándékkal kezdte el szervezni az eseményt, hogy magyar hagyományt találjon a halloween-i ijesztgetés ellensúlyozására, hiszen – mint mondta: ha annyira boszorkányoskodni, ijesztgetni akarunk, akkor itt van nekünk a Luca napja.