A megjelenteket - köztük Lazók Zoltán polgármestert és Török Alfrédet, a CSEMADOK lévai járási elnökét - Nagy Csaba, a rendező civil szervezet elnöke köszöntötte.

Az erdélyi magyar költészet egyik legfontosabb alakja 1938. július 2-án született Nagysomkúton. A Forrás-nemzedék tagjaként indult, először 1956-ban publikált az Utunk című folyóiratban. Első kötete az Álom a repülőtéren címmel 1962-ben jelent meg. Középiskolába a szatmári líceumba járt, majd magyar szakon tanult Kolozsvárott. Dolgozott folyóiratoknak -1958-59-ben az Igaz Szónak -, majd Bukarestben az Előre című folyóirat szerkesztőségében.

A hatvanas években feleségül vette Hervay Gizella költőnőt, ám két évvel később elváltak. Közös fiúk 1977-ben a bukaresti földrengésben halt meg. 1970-ben egészségügyi okok miatt nyugdíjazták. 1976 őszén eltűnt, napokig keresték hasztalanul. Hat nappal később, november 2-án találták meg, öngyilkos lett. Halálát pontosan megtervezte. Elrejtőzött, hogy ne találjanak rá, nagy mennyiségű gyógyszert vett be és alkoholt ivott rá. Kolozsvárott, a házsongárdi temetőben nyugszik. Temetésén a búcsúbeszédet legkedvesebb barátja, Nagy László költő mondta el.

A kortársak emlékezései alapján visszahúzódó, hallgatag és depresszív ember volt. Indulatait, érzéseit lázadó személyiségét verseiből ismerjük, melyek közül a legjelentősebbek elhangzottak az előadáson. Az ő költészete kapcsolta be újra az erdélyi magyar lírát a kortárs irodalomba. Költői magatartása sajátos életművet és stílust, roppant kiterjedő költészetet hozott létre. Az egyik legjelentősebbet a huszadik századi magyar irodalom folyamán.