Ezt követően az 56’-osok terén folytatódott kedden délután a program, ahol elsőként Czunyiné Bertalan Judit arra hívta fel a figyelmet, hogy a megtorlás és a politikai üldöztetés nem fejeződött be a forradalom leverésével, hiszen a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években még mindig voltak bebörtönözöttek, s a legutolsó politikai fogoly csak a rendszervéltást követően hagyhatta el börtönét.

- Minden családban van egy történet, ami eleven, ami fáj, ami valóság, ami a forradalomból gyökerezik. Minden családban van egy történet itt is, akik körbeállunk az emlékműnél – mondta a képviselő asszony.

- 1956. október 23-án az egyetemi ifjúság 16 pontba foglalta össze követeléseit, melyek egy demokratikus és független Magyarország képét vetítették előre, soha nem látott tömegeket felsorakoztatva. Az országház előtt 200 ezer ember követelte Nagy Imrétől, hogy álljon az ország élére. A tüntető tömegek a zsarnokság és az idegen hatalom jelképei ellen fordultak: kivágták a nemzeti zászlóból a szovjet mintájú címert, Kossuth-címert követeltek – idézte fel a 62 évvel ezelőtti eseményeket Lazók Zoltán, majd a polgármester így folytatta: A tragikus vég mindenki előtt ismert. A bukást követően több mint 250 forradalmárt kivégeztek, 1960-ig mintegy 22 ezer embert ítéltek el és 13 ezret internáltak. Az elítéltek többsége munkás és diák volt. Nagy Imrét titkos perben 1958-ban halálra ítélték. A miniszterelnök nem volt hajlandó egyezkedni, alkudozni, bár ez életben maradását jelenthette volna.

- Az 1956-os magyar forradalom a világtörténelem első korai szembeszállása volt a kommunista diktatúrával, a szovjet birodalmi törekvésekkel. A totális pártállammal szembeállította a demokratikus parlamentarizmust, az emberi kiszolgáltatottsággal, a szabadságjogokat, a nemzeti elnyomással, a szovjet világuralmi törekvésekkel szembehelyezte a nemzeti önrendelkezést. Így vált az egész világon a függetlenségért és a szabadságért küzdő népek példájává, így szerezte meg a magyarság számára a világ jobbik felének rokonszenvét – fogalmazott Lazók Zoltán.

Az emlékező gondolatok után a város elöljárói, a politikai pártok, intézmények és társadalmi szervezetek képviselői, illetve magánszemélyek helyezték el a tisztelet és kegyelet koszorúit, mécseseit a kopjafánál.

A művelődési központban az „56 könnycsepp” - Női sorsok az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban és a megtorlás éveiben - című kiállítás megnyitójával folytatódott a városi események sora, végül a Ghymes együttes „Kézfogás” című műsora zárta a 62 évvel ezelőtti történések felidézését nemzeti ünnepünkön.

Az események képeit a Fotógalériában tekintheti meg!