A szervezet elnöke többek között szólt Szabó Zsigmond honvédról, aki megjárta az orosz poklot, az eseményen kiállított fotóját és hadiládáját pedig egy éve ajándékozta a család a közösségnek. Az esemény szónokaként tartott előadásában Petheő Attila felvidéki történelemtanár, a CSEMADOK komáromi járási elnöke idézte fel a nemzeti katasztrófa kezdeteit és végkifejletét.

A németek 1941 decemberében kérték, hogy 1942-re nagyszámú erőt állítson ki Magyarország az orosz frontra. A hadsereg kiszállítása 1942. április 11-én kezdődött és augusztus végére - gyakran a vasútvonalak végpontjától több száz kilométeres gyaloglás után - az utolsó egységek is megérkeztek a keleti frontra, a Don mentére. A hadsereg német és orosz csapatokhoz viszonyított kis létszáma mellett több probléma is felmerült. A német ígéret, miszerint a magyar hadsereg hiányos felszereléseit kiegészítik, többnyire csak ígéret maradt, vagy csak részben teljesült. További súlyos probléma volt, hogy a magyar viszonyokhoz képest jól felszerelt gyalogezredek fegyverei az akkor korszerűnek számító T-34-esek ellen mit sem értek. A tél közeledtével a katonák elégtelen ruházata nehezítette a szolgálatot. Szállítási problémák miatt a téli ruházat csak későn érkezett és akkor sem elegendő számban.

A magyar hadsereg a frontvonal egy 200 km-es szakaszát védte. A Don folyó magyar védelmi szakaszán három hídfő volt: Scsucsje, Korotojak és Uriv. Ezek városok a Don egy-egy kanyarulatában voltak és erős szovjet ellenállás akadályozta a lerohanásukat, a folyó pedig tökéletes védelmet jelentett a számukra. A szovjet csapatok folyamatos utánpótlása miatt Urivnál a harcok súlyos áldozatok árán október elejéig elhúzódtak és végül az orosz katonák szinte teljes egészében visszafoglalták a nagy stratégiai jelentőségű területet. Ezzel a 2. magyar hadsereg támadó hadműveletei be is fejeződtek, megkezdték a felkészülést a téli védekezésre. A németek a magyar honvédeket a védelmi vonal kiépítésére, aknák telepítésére használták fel. Míg az újonnan kialakult, nehezebben védhető frontvonal mögött a magyarok szállítási gondokkal és a szokatlan, fagyos hideggel küszködtek, addig a szovjet csapatok hatalmas erőket sorakoztattak fel az 1943 januárjában meginduló támadásokhoz. A tél beálltával befagyott a Don vize és a szovjet csapatok ott kelhettek át rajta, ahol csak akartak.

A gyászos végkifejlet ismert: 1943. január 11-én kezdődtek a Don-kanyarban azok a harcok, melyek során a 2. magyar hadsereg mintegy 100-120 ezer katonája lelte halálát, s amit a mai napig a második Mohácsként is emlegetnek.

Az előadást követően Farkas Etelka evangélikus lelkész mondott imát az elesettekért, majd a tisztelgő rendezvényt koszorúzás zárta az evangélikus templom falán lévő II. világháborús emléktáblánál, ahol Lazók Zoltán polgármester és Rajnai Gábor alpolgármester mellett önkormányzati és társadalmi szervezetek, magánszemélyek helyezték el a kegyelet koszorúit, virágait, mécseseit.