Az Ápolási Intézet szomszédságában lévő 56-osok emlékművét fáklyák világították meg hétfőn délután. Az itt összegyűlt emlékezőket, köztük Szabó Mihály alpolgármestert, File Beáta jegyzőt és több települési képviselőt, Nagy Csaba, a szövetség elnöke köszöntötte, majd Lazók Zoltán polgármester idézte fel a 63 évvel ezelőtti eseményeket, amikor is november 4-én hajnalban megindult a szovjet hadsereg magyarországi inváziója, aminek célja a forradalom leverése, a szocialista blokkból kilépni szándékozó, Nagy Imre vezette kormány megdöntése és a demokratikus rendszer felszámolása volt.

Az október 23-án kirobbant és 28-án győzedelmeskedő forradalom sorsa már az erőszakos beavatkozás megindítása előtt négy nappal, október 31-én megpecsételődött, ekkor ugyanis Hruscsov és a szovjet pártvezetés a fegyveres fellépés mellett tette le a voksát.

- November 4-én hajnali 4 óra körül aztán megkezdődött a forradalom leverése. A Vörös Hadsereg lefegyverezte a laktanyákban állomásozó egységeket, a felvezényelt páncélos hadtestek pedig bevonultak a városokba. Nagy Imre és a kormány tagjai reggel 6 óra után a jugoszláv nagykövetségen kerestek menedéket, 8 órára pedig a szovjetek már a Kossuth tér és a legfőbb közhivatalok őrségét is megadásra kényszerítették. Természetesen a hadsereg lefegyverzése nem jelentette azt, hogy Magyarország népe belenyugodott a megszállásba: az október 23-a után vívott fegyveres harc felkelői november 4-én hajnalban visszatértek az utcákra, és megpróbálták a lehetetlent, bátran szembeszálltak a több ezerszeres túlerővel - fogalmazott a polgármester, aki azt is elmondta, hogy az október 23. és január 16. közötti események országosan több mint két és félezer emberéletet követeltek, és 19 ezren sebesültek meg. A forradalom leverését követő megtorlásban az ENSZ bizalmas adatai szerint 453 embert végeztek ki az 1956-os forradalomban játszott szerepük miatt.

A múltidézést csendes gyertyagyújtás követte, majd a himnusz közös eléneklésével tisztelegtek az egybegyűltek a hősök emléke előtt.