A komáromi Klapka György Múzeum igazgatónője beszélt arról, hogy milyen is volt a higiénia az ókorban. Higiénia volt, ez azonban nem felel meg annak a fogalomnak, amit ma értünk alatta. Törekedtek az előírások betartására és igyekeztek a szemét elszállításáról is gondoskodni, ami nem mindig járt sikerrel Működtek ingyenes nyilvános illemhelyek, az előkelő családoknál pedig magán WC-k voltak. A nyilvánosakkal az volt a gond, hogy a férőhelyek száma nem egyszer meghaladta a hatvanat. Aquincumban például egy 68 férőhelyes nyilvános toalettet tártak fel. Ezek alatt elvileg folyó vizet vezettek, de ennek koránt sem volt olyan hatásfoka, mint a manapság használt angol toaletteknek. A hőtermelődés miatt nem egyszer lángnyelvek csaptak fel a WC-ből, ezek pedig komoly égési sérüléseket okozhattak. A csatornákon különféle élősködők és patkányok jöttek fel. Az előkelők házában az árnyékszék gyakran a konyhában volt, és ezt sem mindig kötötték rá a csatornára, ha mégis, akkor pedig akár a polipok is meglephették őket dolguk elvégzése közben – mondta az előadó. Megesett azonban, hogy egyesek szorult helyzetükben már nem jutottak el az illemhelyre, ilyenkor a házak falánál könnyítettek magukon. Arra azonban ügyeltek, hogy a szent helyekre ne rondítsanak. Ezért a házak lakói igyekeztek szakralizálni az épületet, például istenábrázolással.

Volt kiépített vízelvezető rendszer Brigetioban (Dél-Komárom), mind a polgárvárosban, mind a fürdő területén. A több mint 6 kilométer hosszú vízvezeték kiinduló pontjául a tatai Fényes források valamelyike szolgált. Hogy pontosan melyik, azt nem lehet tudni. A csatorna a 15. században még létezett. Ezt bizonyítja az aranykacsa-játék, amit Mátyás király udvartartása szívesen játszott. A történet szerint egy fából készült aranyozott kacsát bocsátottak vízre Tatán, majd a lovagok lóra pattantak és elvágtattak Ó-Szőnyig. A játékot az a lovag nyerte, aki elsőként emelte ki a kacsát a vízből.

Megyénkben az első nyilvános római fürdőt Komáromban, a katonai tábor területén tárták fel, mely 1000 négyzetméteres volt. Ez mérete alapján a közepes kategóriába tartozott. A rómaiak felismerték a gyógyvizek jótékony hatásait, azokat külsőleg és belsőleg is használták. A fürdéshez illatos olajakat használtak. Volt ugyan szappanjuk, ami növényi zsírból és hamuból készült, de ezt inkább mosásra használták. A fürdőbe magukkal vitték a fül-, orr- és körömpiszkálókat, a borotvájukat, ugyanis az egész testüket borotválták, és a papucsot, mert a forró gőz különben megégette volna a lábukat. A férfiak meztelenek voltak, a nők azonban valószínűleg bikinit viseltek, erre utal egy Szicíliában talált ábrázolás. A fürdők olcsósága miatt akár naponta is használták azokat a rómaiak, viszont a vizet igen ritkán cserélték, ezért annak tisztasága nem kevés kívánni valót hagyott maga után.