Paraguayban, 1958 júliusában egy baráti társaság találta ki, hogy legyen a barátságnak nemzetközi napja. Negyven évvel később, 1998-ban az ENSZ főtitkára, Kofi Annan Micimackót nevezte ki a barátság hivatalos nagykövetévé. Végül 2011-ben az Egyesült Nemzetek Közgyűlése hivatalosan is a barátság világnapjává nyilvánította július 30-át.

Az Egyesült Államokban már korábban „feltalálták” a világnapot. 1919-ben a Hallmark, az ország legnagyobb képeslapgyártója, állt elő az ötlettel, de mivel üzleti fogásnak minősült, így a barátság világnapját Paraguay-ból eredeztetik.

Az esemény emlékeztet minket arra, hogy a családon kívül kevés fontosabb dolog van a barátságnál.

A barátság az egyik emberi kapcsolat, mely emberek között alakul ki több örömteli találkozás, beszélgetés által. Irenäus Eibl-Eibesfeldt etológus szerint a barátkozásra való képesség alapja az anya és a gyermek közötti szeretetkapcsolatban rejlik. A szülői gondoskodás kialakulásának egyik folyománya, hogy a felnőtt is tud szerető és gyengéd emberi kapcsolatokat teremteni. Ehhez kapcsolódóan kifejlődik az egyéni kötődés, amely a szerelem képességének alapeleme.

Márai Sándor Füves könyvében így ír a barátságról:
„Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. Csak a barát nem önző, más különben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet a barátjának akar, nem önmagának. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság”.

A barátság tehát az egyik legfontosabb az emberi kapcsolatok közül. Kell olyan ember magunk mellé, akire számíthatunk, és ő is fordítva számíthat ránk. Akivel meg tudjuk beszélni, ha jó dolog történik velük, vagy ha valami bántja a lelkünket. A barátság közös élményeken alapul, fontos benne az őszinte és kölcsönös bizalom.