Nem a történelme miatt tekinthető tipikusan magyar ételnek. Érdekes kérdést vet fel, talán sokan nem is tudják, hogy valójában honnan származik a lecsó szó és mikor tűnt először fel a hazai gasztro-történelemben. Illetve mennyire ismert ez az étel más országokban.

A lecsó alapját képező zöldpaprika a 19. század végétől a bolgárkertészeknek köszönhetően kezdett meghonosodni a városok mellett és nyers fogyasztásuk után kezdett elterjedni a zöldségek főzése. Amikor már a paradicsomot sem tartották mérgező zöldségnek és elkezdték nagyobb tételben termeszteni és kereskedelmi forgalomba is kerültek nagyjából a 20-as évek elején, azokban az időkben jelent meg a paradicsom és paprika ízletes egyvelegét képező étel. Az, hogy mikor jelent meg először az elnevezés és mi alapján nyerte el a paprika, paradicsom, hagyma, só kombinációja a lecsó nevet több feltételezés is van:

Kapitány Mária 1936-ban megjelent receptkönyvében például Szerb paprika (lecsó) néven jelenik meg az étel leírása, de még ugyanebben az évben jelent meg Karinthy Frigyes Nevető beteg című kötete, melyben Skarlát című novellájában említi meg a lecsót. Az 1932-es Csak csók és más semmi című Eisemann Mihály operettben láthatjuk a Lecsó című foxtrottot. Mégis, a legkorábbi 1914-ből származó nyelvészeti adat szerint, egy folyóirat „Népnyelv” című rovatában diósjenői tájszóként jelenik meg a lecsó, a következő meghatározással: „zöldpaprika paradicsommal”.

Nemzetközi viszonylatban nézve ez a könnyű nyári zöldségpörkölt határainkon túl is kedvelt eledel, megbolondítva vagy kiegészítve más fűszerekkel vagy zöldségekkel. Szívesen fogyasztott étel a balkáni lecsóként is ismert szerb gyuvecs, vagy a francia ratatouille, amibe padlizsán és cukkini is kerül. Az olasz lecsó változat a peperonata, ami az igazi olasz fűszerektől nyeri el itáliai jellegzetességét, illetve az arab-zsidó shakshuka pedig a tojásos lecsóhoz hasonlítható, őrölt pirospaprikával fűszerezve.

Egy azonban biztos, lehetünk bárhol a nagyvilágban, kalandozhatunk a gasztronómia színes világában bármerre, az igazán ízletes, magyaros lecsó csak itt, hazai földön készíthető. A kellemesen édeskés vagy csípős paprika, a mézédes paradicsom - amitől szinte örömkönny szökik a szemünkbe -, a nélkülözhetetlen hagyma, egy kevéske só, ebben áll az igazi magyar lecsó titka!