A cél, hogy felhívják az írás-olvasás készségének fontosságára az emberek figyelmét: az írni és olvasni tudás alapvető emberi jog, a tanulás alapköve. 1966 óta minden évben világszerte ünneplik. Az olvasás nem csak tanuláshoz szükséges, hanem kellemes időtöltés is: kikapcsolódás, amelynek során fejlődik az ember szókincse, memóriája, kreativitása. Egyszerre hat a képzeletre és az érzelmekre is.

Ma az alapkultúra részeként gondolunk az olvasásra, de a digitális világ a klasszikus olvasási szokásainkat alapjaiban változtatja meg. Ez nem valami fanyalgás, de az biztos, hogy a tempó változik. Gyermekeinknek már alig van lehetőségük hosszú, elnyúló délutáni olvasásra. Pedig szenzációs látni, amikor az olvasni tanuló gyerekünket beszippantja egy könyv, és valljuk be büszkék vagyunk, amikor a kiskamasszal összetűzésünk támad az esti olvasás miatt, mert nem tudja letenni a könyvet, amit olvas.

Az olvasás fontosságáról így vall Mark Twain: „Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.”