Szent Miklós a gyermekek és diákok védőszentje, őt tartják a később, népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó püspök előképének és mintájának. A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós tetteiről. Kezdetben a különféle játékokban a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst. Később ezt a szerepet a felnőttek vették át.

Az ablakba kitett csizmákba ajándékot helyező titokzatos Mikulásjárás körülbelül egy évszázadra tekint vissza. A legenda szerint Szent Miklós myrai püspök segített a szegényeken, de nem fedve fel kilétét, ezt titokban, az éj leple alatt tette. Egy alkalommal egy szegény ember 3 lányán segített oly módon, hogy az ablakon át adott erszényben pénzt nekik, hogy férjhez mehessenek. Emiatt az adakozás végett nevezték el Ajándékozó Apónak.

Szent Miklós fenti legendája kapcsán terjedt el a 19. században a szokás a városokban, hogy a Mikulás az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe teszi ajándékát: szaloncukrot vagy kisebb édességekből és déligyümölcsökből álló piros csomagot.

A piros ruhás, nagy fehér szakállú Mikulás kísérői a fekete krampuszok, akiktől a rossz gyerekek méltán félnek, hiszen hozzájuk köthető a virgács, amivel régen bizony oda is suhintottak a rosszaknak.