Eötvös József 1813. szeptember 3-án született Budán. Apja, Eötvös Ignác előkelő hivatalokat viselt s a nemzeti törekvések híveivel szemben a bécsi udvar politikáját támogatta. Anyja, Lilien Anna bárónő, német születésű hölgy volt, haláláig sem tanult meg magyarul. A családi hagyományok nem táplálták sem nemzeti érzését, sem szabadelvű szellemét; annál jobban hatott rá nevelője, Pruzsinszky József. A hazafias gondolkodású, felvilágosodott férfiú nemes életelvekre oktatta.

18 éves korában elvégezte a jogot, 20 évesen megszerezte az ügyvédi oklevelet, azután aljegyző lett Fehér megyében, majd fogalmazó a bécsi magyar királyi udvari kancelláriában. Közelről látta a megyei szervezetet, belepillantott a legfőbb állami hivatal belső életébe. Megfordult a pozsonyi országgyűlésen is, megismerkedett Széchenyi Istvánnal, Kossuth Lajossal, Deák Ferenccel, Wesselényi Miklóssal, Kölcsey Ferenccel és a magyar politikai élet többi vezetőjével. Külföldi tanulmányútja még jobban tágította látókörét; beutazta Svájcot, Németországot, Franciaországot, Angliát.

Apja kívánságára 1837-ben bírói hivatalt vállalt Eperjesen, a Tisza-melléki kerületi táblánál. Eperjesen egész kis irodalmi kör volt ebben az időben. A jogakadémiai tanárok, a jogvégzett ifjak, a vármegye tisztviselői és a kerületi törvényszék gyakornokai szívesen társalogtak tudományos kérdésekről. Eötvös József itt kötött barátságot Trefort Ágostonnal és Pulszky Ferenccel. Hivatalát inkább csak névleg viselte, irodalmi tervek és politikai tanulmányok foglalkoztatták.

Első regényének, A karthausinak (1839–1841), megjelenése irodalmi esemény volt. Írói sikere még jobban elvette kedvét a tisztviselői pályától. Felköltözött Pestre, az irodalomnak és politikának élt. A főrendiházban Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Teleki László és Batthyány Lajos mellett ő tartotta a leghatásosabb szónoklatokat a nemzeti reformok ügye mellett. 1842-ben házasságot kötött a békésmegyei alispán leányával, Rosty Ágnessel. Az országgyűlések idején Pozsonyban élt családjával.

Az elzüllött nemesség Magyarországának halhatatlan képét rajzolja meg vádló hangú nagy regényében, a világsikert arató „A falu jegyzője” című kötetben. Majd hamarosan megjelenik Dózsa György parasztháborújáról szóló regénye, a „Magyarország 1514-ben”. Ez amilyen nagy megértéssel mutatja be az elkeseredésükben fegyvert fogó parasztokat, ugyanolyan szorongással figyelmeztet, hogy szörnyű ára lehet egy ilyen megmozdulásnak. Elmondható, hogy ez a két regény Eötvös József két legkiemelkedőbb műve.

Nemcsak szépirodalmi munkáival szolgálta a haladás ügyét, hanem tudományos cikkeiben is szót emelt a szabadelvű eszmékért. Mikor a Pesti Hirlap 1844 közepén a centralisták közlönyévé lett, Szalay László, Csengery Antal, Trefort Ágoston és Kemény Zsigmond társaságában ő segítette leginkább a felelős parlamenti kormány és a népképviseleti országgyűlés törvénybe iktatásának ügyét, ő küzdött a legerősebb érvekkel a nemesi kiváltságok és a vármegyei rendszer ellen. Eszméi 1848-ban valóra váltak, az első magyar felelős minisztériumban övé lett a vallás- és közoktatásügyi tárca. Fontos állásában nem sokat tehetett. A forradalmi események egyre viharosabbak lettek, 1848 őszén elmenekült az országból. Néhány évig Münchenben lakott családjával, majd hazatérése után buzgón dolgozott, hogy hangulatot keltsen az uralkodóházzal való kiegyezés eszméje mellett.

A politikai ügyek az 1860-as évektől kezdve egyre jobban lekötötték. Barátai társaságában megvitatta az új alakulás körülményeket, támogatta Deák Ferenc politikáját, benső barátja volt Andrássy Gyulának. Az 1861. és 1865. évi országgyűlésen Buda képviselőjeként jelent meg, a képviselőház tárgyalásaiban és a kiegyezés előmunkálataiban jó hasznát vették tanácsainak, 1867-ben Andrássy Gyula kormányában a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcát vette át.

Egészsége megromlott, 1871. február 2-án, 58 éves korában hunyt el. A nemzet nagy részvéte mellett temették el fehérmegyei családi birtokán, Ercsiben. Egyéniségében a szépíró, bölcselő, szónok és államférfi tehetsége szerencsésen egyesült. Mint ember, nemes gondolkodásával és gyöngéd lelkével példás emléket hagyott maga után.