„A szerény kezdet, a csendes és fokozatos küzdelem az, amely megérleli a dolgokat.” – mondta egykor a brit ápolónő, és jelmondatához hű is maradt, hiszen az ő nevéhez fűződik a korszerű nővérképzés megszervezése.

Ahogyan életében harcolt a fronton szolgálatot teljesítő és ott megsebesült katonák megfelelő ellátása érdekében- úgy a mai kor egészségügyi szakdolgozói vívják a maguk csatáját egy ismeretlen ellenséggel. Küzdenek a kórokozó terjedésének megállítása érdekében, közreműködnek az ellátási rendszer átalakításában, a biztonságos ápolási körülmények megteremtésében. Sokan az első sorban, saját egészségük és családjuk felett érzett aggodalmukat háttérbe szorítva látják el, ápolják és támogatják a vírus által megbetegítetteket. Mások több kollégát pótolva igyekeznek helyt állni és a lehető legmegfelelőbb, biztonságos segítséget nyújtani az egyéb okból ápolásra szoruló betegeknek.

Dolgoznak a fertőzés visszaszorításán, a lakosság egészségének megőrzésén az ellátás minden szintjén: kórházakban, klinikákon, járóbeteg- és alapellátásban, és a szociális szférában. A járványügyi helyzet hangsúlyosan rámutat, hogy az élet nehéz pillanataiban a remény lángját ma is az ápolók tartják a kezükben. A betegágy melletti munka mindenkor áldozatos hivatás, köszönjük a nővéreknek, hogy e nehéz hónapokban is értünk dolgoznak!