A HOLD NAPJA
1969. július 20-án lépett először ember a Holdra, két amerikai űrhajós: Neil Alden Armstrong és Edwin Eugene „Buzz” Aldrin személyében. Ennek tiszteletére ezen a napon tartják a Hold világnapját.
Holdunk a Föld egyetlen kísérője, továbbá a Naprendszer ötödik legnagyobb holdja. Méretét tekintve körülbelül negyedakkora, mint a Föld, az „anyabolygójához” képest pedig a legnagyobb hold a Naprendszerünkben. Földünk körül 384 000 kilométer távolságra kering, ez nagyjából a Föld átmérőjének a 30-szorosa. Föld körüli keringése egy hónap, egészen pontosan 27 nap, ennyi idő alatt tesz meg egy kört a Föld körül a Hold. Viszont mivel a Földünk is kering a Nap körül, ezért még plusz két napnak el kell telnie két azonos holdfázis között. Így megkülönböztetünk úgynevezett sziderikus (a csillagokhoz képest viszonyított) és szinodikus (két azonos holdfázis közt eltelt) keringési időt. Mivel a Hold átmérője Földünkről nézve kb. ugyanakkora, mint a Nap, ritkán el is takarja a Hold a Napot. Ilyenkor láthatunk napfogyatkozást. Hasonló gyakorisággal az is előfordul, hogy a Hold a Föld árnyékán halad át, ilyenkor láthatunk holdfogyatkozást.
Mivel a Hold tengelyforgási ideje megegyezik a 27 napos sziderikus keringési idővel, ezért Holdunk mindig ugyanazt az oldalát fordítja a Föld felé. Ezt ún. kötött keringésnek is nevezik. Így van „innenső” és „túlsó” oldala a Holdnak. Míg a Földünkről állandóan látható innenső oldalt megszilárdult lávából létrejött sötét foltok, úgynevezett "tengerek" alkotják; addig a Hold túlsó oldalán nem látnánk ilyeneket, ellenben azt az oldalt jóval több meteoritkráter tarkítja.
Sokféle elmélet létezik arról, hogyan is keletkezett a Holdunk. Egyes elképzelések szerint a Földdel egyszerre alakult ki, más elmélet pedig azt mondja, hogy a Hold a Naprendszer más részéről érkezett a Föld közelébe, ahol a Föld "befogta" magának a Holdat. A mai legelismertebb feltételezés szerint valamikor 4,5 milliárd évvel ezelőtt Földünk egy Theia nevű bolygócsírával ütközött össze, és az ütközés során kirepült törmelékfelhőből állt később össze a Hold.
Holdunkat már rengeteg űrszonda látogatta meg, valamint 1969 és 1972 között 12 űrhajós is járt a Hold felszínén. A Holdat vizsgáló űrhajósok és műszerek megállapították, hogy égi kísérőnk élettelen, nincsenek rajta élő szervezetek, sem életmaradványok vagy szerves anyagok.
Forrás: agoramu.hu