1325-ben Károly Róbert uralkodása alatt történt, hogy bevezették az első forintot. A forint neve az olasz firenzei arany kifejezésből ered (Fiorino d´Oro). Ekkor Magyarország még rengeteg aranykészlettel rendelkezett. Akkoriban az arany forintot sok helyen használták, nemcsak Magyarországon, és sok ország aranypénzének mintájául szolgált. 200 évvel később a 16. században (1553) a forint dukáttá alakul, egy időre eltűnik a forint.

1848-ban aztán Kossuth Lajos önálló magyar bankjegyet bocsát ki forint néven. Azonban a szabadságharc után hiába próbálkozik megmenti a forintot, a legtöbb bankjegyet elégetik és csak néhány bankó éli túl. 1867-ben, a kiegyezés után az Osztrák-Magyar Monarchia hivatalos pénznemévé válik, és végre ez az első alkalom, hogy magyar nyelvű felirattal is készül. 1892-ben aztán megint eltűnik egy időre, a korona váltja fel, majd a pengő. Végül 1946. augusztus 1-én megjelenik az igazi magyar forint. A váltópénz elnevezése nem változott, maradt a pengő mellett is bizonyított fillér. Először a papírpénzsorozatból csak a 10 és a 100 forintos címlet jelent meg, a 20 és az 50 forintos címlet később került ki a nyomdából.

1947-ben finn és francia importból beszerzett jó minőségű bankjegypapíron réznyomással elkezdődött az új 10, 20 és 100 forintosok nyomása. A forintbankjegy címletei fél évszázadon keresztül nem változtak, majd 1951-ben az 50 forintos, 1970-ben az 500 forintos is megjelent. Az 1000 forintos 1983-ban, az 5000 forintos 1991-től volt forgalomba. 1996-tól új kibocsátású bankjegyeink a 200, 500, 1000, 2000, 5000, 10.000 és 20.000 forintos.

Ennél gyakrabban változott a bankjegyeken és az érméken szereplő címer:1949-ig a „Kossuth-címer”, 1957-ig a "Rákosi-címer", utána 1990-ig a "Kádár-címer" volt a pénzeinken. 1990-től az új köztársasági címerrel nyomtatott bankjegyek kerültek forgalomba.