Ez alkalommal „II. Rákóczi Ferenc utolsó útja” címmel Árva Ferenc földrajz-történelem szakos tanár tartott vetített képes előadást a vezérlő fejedelem hazatérésének és újratemetésének 115. évfordulója tiszteletére a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár kiállítótermében.

A prezentáció a gyászos nappal, Rákóczi halálának napjával -1735. április 8. – kezdődött, majd elemezte első temetését. A fejedelemnek a végrendelete alapján az volt a kérése, hogy édesanyja mellé temessék Konstantinápolyba a Szent Benedek jezsuita templomba. Szívét pedig a Párizs melletti Grosbois kamalduli szerzeteseknek küldjék el. A szívet Louis Molitard és Zay András vitték el, és átadták a kamalduliaknak. A házfőnök a kertben temette el, és emléktáblát állított, amelyen felsorolták a fejedelem címeit, szóltak arról, hogy „az isteni gondviselés” útján Rodostóba került, és ott is halt meg.

A kamalduliak a XVIII. század második felében elfogytak, a kolostort a trappisták vették át, majd magántulajdonba került. Az 1789-es események utáni zűrzavarban a kolostort kifosztották. A szívet azóta is kutatják, elsőként német tisztek 1870-ben, majd az egyik magántulajdonos, később magyar történészek (pl. Köpeczi Béla) is, de hiába.

A hamvak hazahozatalának gondolata már a reformkorban megjelent, politikai okokból azonban az 1870-es évekig nem kerülhetett szóba komolyan és még ezután is évtizedek teltek el, mire a gondolat megvalósult.

Az újratemetés helyszíneként sok település neve felvetődött, de mindegyik ellen volt kifogás. Borsi, a fejedelem születésének helye túl kicsi volt, Budapestnek nem volt köze a szabadságharchoz, Munkács a börtön közelsége miatt nem bizonyult méltónak, kiestek az erdélyi városok, Kolozsvár és Marosvásárhely is. Végül Kassa maradt az alkalmas helyszín, hiszen a kuruc mozgalom központja, Rákóczi kedvelt városa volt, ráadásul itt nyugodott édesapja, I. Rákóczi Ferenc és nagyanyja Báthori Zsófia.

Az akkori kormány megbízásával, Thaly Kálmán vezetésével delegáció utazott Konstantinápolyba, hogy megtegyék a szükséges előkészületeket a hazaszállításhoz.

A török kormány engedélyezte, hogy a fejedelem földi maradványait hajóra tehessék, melyet a Kelet nevű hajó hozott el Orsovára. 1906. október 27-én magyar földre értek a fejedelmi ereklyék, melyeket vonat szállított tovább. A fogadóbizottság négy különvonatnyi előkelőségből állt, akiknek Thaly büszkén jelentette be: „Átadom a szent hamvakat a magyar kormánynak”.

Szerte az országban, különösen a Rákóczi-kultuszhoz kötődő településeken emlékmáglyák, úgynevezett Rákóczi-tüzek gyúltak. Október 29-én reggelre ért a különvonat a Felvidékre. Rákóczi temetése még aznap lezajlott a kassai dómban.

1906-ban senki nem gondolta, hogy sírhelye néhány év múlva újra a határon kívülre fog kerülni.