Rendhagyó irodalom
Születésének 100. évfordulója alkalmából Nemes Nagy Ágnes Kossuth- és József Attila díjas költő, műfordító, esszéíróra emlékezett az oroszlányi Nyugdíjas Értelmiségi Klub kedden délután a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár kamaratermében.
A hallgatóságot Ürmös Lászlóné, a civil szervezet elnöke verssel köszöntötte, majd a kitűnő irodalmár életéről, munkásságáról, költészetéről Körtvélyfáy Zoltánné klubtag tartott előadást.
Nemes Nagy Ágnes Budapesten született 1922. január 3-án. 1939-ben a Baár–Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakos hallgatója, s itt szerzett diplomát 1944-ben. Egyetemi éveiben munkakapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral. Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. 1947 őszétől 1948 augusztusáig ösztöndíjjal a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton.
Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. 1975-től kezdődően több kötetben publikálta esszéit, verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Műelemzései, a költészet rendeltetéséről, a vers belső természetéről szóló írásai a szakszerűség és az érzékletes, sőt élvezetes eleven szemléletesség példái, a tárgyszerűség és személyesség finom ötvözetének mintái.
Az 1970-es, 80-as években mértékadó és meghatározó személyisége lett a magyar irodalmi életnek. Kapcsolatot tartott a magyar irodalmi emigráció számos jeles tagjával is. Több ízben képviselte hazánk irodalmát külföldi felolvasó esteken és nemzetközi írótalálkozókon (Belgium, Franciaország, Németország, Anglia, Írország, Izrael), 1979-ben pedig négy hónapot töltött Iowában (USA), az egyetem nemzetközi írótáborában.
Fiatalon, első kötetével elnyerte a Baumgarten-díjat (1948), első válogatott kötetéért kapta a József Attila-díjat (1969) és életművének elismerésére a Kossuth-díjat (1983). 1991-ben bekövetkezett halála után, 1997-ben férjével, Lengyel Balázzsal közösen megkapta Izrael Állam „Yad Vashem” kitüntetését, mert a Holocaust idején azon bátrak és igazak közé tartozott, akik biztonságuk kockáztatásával védték, bújtatták és mentették az üldözötteket.
„Ne mondd soha a mondhatatlant, mondd a nehezen mondhatót” – a költőnő ars poeticáját felidézve neves művészek (Halász Judit, Huszárik Kata, Mácsai Pál) előadásában elhangzottak ismertebb versei, így az Istenről, a Fák, a Madár, a Mesterségemhez, a Nyári rajz és Jeromos, a remeterák is.