Ottlik Gézára emlékeztek
Születésének 110. évfordulója alkalmából Ottlik Géza Kossuth- és József Attila-díjas íróra, műfordítóra, a magyar intellektuális próza alkotójára emlékezett az oroszlányi Rákóczi Szövetség.
A Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár kiállítótermében megtartott esemény előadója Takács Tímea, az intézmény igazgatója, a civil szervezet elnökségi tagja volt.
Ottlik Géza 1912. május 9-én született Budapesten. Régi nemesi család sarja, felmenői között katonatisztek és magas rangú állami tisztviselők találhatók. A kőszegi katonai alreáliskola, majd a budai katonai főreáliskola tanulója volt. Itt szerzett élményei meghatározó elemei lettek írói magánmitológiájának. Az otthon kapott nyugatias, nagypolgári, humanista szellemű neveltetés és a katonaiskola Monarchiából átöröklött embertelen vakfegyelem-központú szemléletének kettőssége az Ottlik-életmű alapmotívumának számít. Magánéletét, világszemléletét is meghatározta ez a kettősség: egyrészt a mindenféle függőségtől, fegyelmező kényszertől való idegenkedés, másrészt viszont a saját magával szembeni szigorú fegyelmezettség jellemezte.
1931-ben jelentek meg első írásai a Napkelet folyóirat hasábjain. A II. világháború alatt légoltalmi szolgálatot teljesített, közben – a fasizmus és a nácizmus ellenségeként – üldözötteket bújtatott. Többek között Vas István költő is az ő lakásán vészelte át a nyilas uralom időszakát.
Életműve kevés alkotásból áll, azok viszont mind fontos, meghatározó műveknek számítanak. A ’80-as évektől, amikor már egyfajta élő legendának számított, akkor kezdődött meg rehabilitálása a magyar kulturális életben. 1981-ben József Attila-díjat, 1985-ben Kossuth-díjat kapott. Embermentő tevékenységéért 1989-ben az izraeli Jad Vasem központ „A Világ Igaza” kitüntetést adományozta neki.
Budapesten hunyt el, 1990. október 9-én.