A Magyar Honvédelem Napja, minden katona és a honvédelem ügyét szívén viselő magyar állampolgár ünnepe, kiemelkedő jelentőséggel bír a honvédség és az egész magyar társadalom életében. Méltó szimbóluma, kifejezője annak az össztársadalmi törekvésnek, amelyet úgy nevezünk: honvédelem.

Honvédő harcaink az évszázadok során összefonódtak a magyar államalapítás eredményeinek megőrzéséért, az ország alkotmányos rendjének tiszteletben tartásáért, lakosainak szabadságjogaiért folytatott fegyveres küzdelmekkel. Éppen ezért nem csak a Buda váránál küzdött 30 ezer magyar katona küzdelmére emlékezünk, hanem mindazokra, akik a magyar történelem viharos századai során példát adtak hazaszeretetből, önfeláldozásból, hősiességből, és akik egyenruhában helyt álltak vagy napjainkban helyt állnak Magyarország és a nemzet szabadságának védelmezésében.

Budavár ostromát tanítják az iskolai történelemkönyvek, de az talán kevésbé közismert, hogy a honvéd és a honvédség kifejezéseink használata ebből a korból származik. A honvéd szavunkat Kisfaludy Károly, költő, drámaíró alkotta meg. Az 1848 májusában toborzás útján felállított 10 zászlóaljat már honvéd-zászlóaljakként említették, majd 1848-ban az Országos Honvédelmi Bizottmány hivatalosan, az egész, 100-110 ezer fős seregre kiterjesztette a honvédség elnevezést. A mai kor magyar hadereje pedig a rendszerváltás óta, elődei nyomán újra a Magyar Honvédség nevet viseli.