A világnap eredettörténetét kutatgatva, könnyen elénk kerül a tény, hogy Paraguayban, 1958 júliusában, egy baráti társaság ötlötte ki, hogy legyen a barátságnak nemzetközi napja. Negyven évvel később, Kofi Annan, az ENSZ akkori főtitkára Micimackót nevezte ki a barátság hivatalos nagykövetévé. Majd a történet 2011-ben vált kerekké, ugyanis ekkor nyilvánították július 30-át hivatalosan is a barátság világnapjává.

Sőt, még egy érdekes szála is van a múlt századi eseményeknek: az Egyesült Állomokban az ország legnagyobb képeslapgyártója már 1919-ben „feltalálta” a világnapot. Ez azonban jóval inkább tekinthető marketingfogásnak, mint jó szándékú kezdeményezésnek, így mégiscsak Paraguayból eredeztetjük ezt a jeles napot.

Szerencsés minden ember, aki igaz barátot, barátokat tudhat maga mellett: jóban-rosszban kiállnak egymásért, sírásig nevetnek vagy nevetésig sírnak, titkokat őriznek és félszavakat is értenek. Adni és kapni: életre szóló emlékeket, tanácsokat, öleléseket. Bátorítást, megnyugtatást, hajnalig tartó beszélgetéseket.

Nehéz leírni, mi mindent foglal magába az igaz barátság. Erre mutat rá Hamvas Béla frappáns idézete: "Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. S azért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt".