Az állat- és növénykertek múltja egészen az ókorig nyúlik vissza. Az ókori Kínában, Egyiptomban és Babilonban jöttek létre állatkertek, rendszerint az uralkodó és udvara számára. A középkori Európában az uralkodók vadaskerteket hoztak létre, amelyekben különféle, zömmel vadállatokat tartottak. Hazánkban a 14. században feljegyezték, hogy Nagy Lajos magyar király Nápolyból egy oroszlánt szerzett be. Hunyadi Mátyás pedig a Velencei Köztársaságtól szintén oroszlánokat kapott.

Az első klasszikusnak tekinthető állatkert a Schönbrunni Állatkert volt, amelyet 1752-ben adtak át . A Fővárosi Állat- és Növénykert 1866. augusztus 9-én, a déli harangszóra nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Az állatkert célja, ahogy azt 1865-ban kelt alapszabályzatában megfogalmazták: „A pesti állatkertet létesítő társulat célja bel- és külföldi élő és lehetőleg természetszerű feltételek mellett tartandó állatoknak folyamatosan tökéletesítendő gyűjteménye által a természettudományok iránti érdeket ébreszteni és terjeszteni…„

A budapestin kívül, mára számos állatkert, vadaspark és rezervátum létesült hazánkban.

Napjainkban rengeteg kritika éri az állatkerteket, az állatok tartásával, életminőségével kapcsolatban. Jogos elvárás, hogy az állatokat a lehetőségekhez képest a lehető legjobb körülmények között tartsák. Azt viszont látni kell, hogy számos, sajnos ma már a kihalás szélén álló állatfajnak az egyedüli menedéket a túlélésre az állatkertek, vadasparkok biztosíthatják.