Nagyboldogasszony a magyarok nagyasszonya. Egy évezrede hozzá fohászkodik nemzetünk, hozzá szólnak legszebb népénekeink és hozzá fordulnak még ma is közbenjárásért költőink.

Tiszteletére sok helyen emeltek székesegyházat, templomot és szerzetes kolostort. Híres búcsújáróhelyek: Máriabesenyő, Máriacsalád, Máriagyűd, Máriakálnok, Máriakéménd, Máriakönnye, Máriamakk, Márianosztra, Máriapócs, Máriaradna, Máriaremete, Máriavölgy.

A század elején az egész magyar nyelvterületen élt a nagyboldogasszonyi virágszentelés, virágáldás szokása. Mindenféle virágot, gyógynövényt szenteltek, később ezeket bajelhárításra használták. Az épülő ház fundamentumába, az új menyecske ágyába, a csecsemő bölcsőjébe helyezték, hogy szerencsét hozzon.

Egyes vidékeken dologtiltó napnak számított, tilos volt a sütés, mert a tűz kitör a kemencéből. Úgy gondolták, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen. Ilyenkor szellőztették a ruhákat, mert akkor nem esik bele a moly, és a búzát is, hogy ne legyen dohos, ne költözzön bele zsizsik.