A szüret szó eredetileg a szőlő borrá alakításának részfolyamatára, a szűrésre utal. Komoly hagyománya van hazánkban: bár manapság inkább családi program, régen a szüret társas eseménynek számított, egy egész közösség kiemelten jelentős, közösen végzett tevékenysége volt.

Hagyományosan először riogattak, vagy lövésekkel keltettek zajt, ezután indulhatott a szüret. A lányok, asszonyok dolga volt a szedés. Vödörbe, kosárba, kézi puttonyba szedték szőlőmetsző késsel (kacorral) a szőlőt. Mikor az edényük megtelt, szóltak a legényeknek, s az általuk leszüretelt szőlőt a férfiak gyűjtötték össze puttonyba.

A begyűjtött szőlő a présházhoz került. Préselés előtt összezúzták a szemeket, ezt régen taposva csinálták, később darálóval. Ezután kezdődhetett a borkészítés. A szőlő és a présházak között nem ritkán ló vontatta szekerekkel szállították a gyümölcsöt, a kocsik egész nap ingáztak a szőlőskertek és a présházak között. Voltak helyek, ahol nem vitték présházig a szőlőt, hanem a sorok végén egyből taposták, darálták.

A szüret mindig jó hangulatban telt. Jellemző volt a tréfálkozás, az éneklés, a hangoskodás. Utána azonban valódi ünneppé alakult a nap, hiszen a szüretet hagyományosan szüreti mulatság zárta. Bortermő vidékeken nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat rendeztek.

Forrás: Sokszínű Vidék

Fotó: Fortepan/Mészáros Zoltán -1959