Szent István ünnepe
Augusztus 20. a keresztény államalapítás, illetve Szent István ünnepe, a legrégebbi magyar nemzeti ünnep.
A középkori magyar királyság és államiság megalapítója 1038. augusztus 15-én hunyt el, és csak több mint 600 évvel később avatták hivatalosan is, a kánonjog szabályai szerint szentté, Buda 1686. szeptember 2-i bevétele után.
István 1038. augusztus 15-én, Mária mennybemenetelének napján meghalt. Halála után ezért hosszabb ideig augusztus 15-én emlékeztek meg az államalapító uralkodóról. Az ünnepnapot a lovagkirály, I. (Szent) László rendeletére tették át augusztus 20-ra, mivel az ő közbenjárására ezen a napon nyilvánították szentté Istvánt.
Mária Terézia királynő 1771. június 21-én elrendelte augusztus 20. nemzeti ünneppé tételét és rendszeres megünneplését. Az 1848-as szabadságharc leverése utáni évtizedben, az abszolutizmus, a Bach-korszak éveiben nem volt szabad megtartani a független magyar állam ünnepét, egészen 1860-ig. A kiegyezés után Ferenc József augusztus 20-át munkaszüneti nappá nyilvánította.
1945 után, a kommunista éra idején, bár hivatalosan nem tiltották be Szent István ünnepét, ám úgy gondolták, hogy az ünnep „klerikális" tartalmát meg kell változtatni. A Rákosi-korszakban, 1949-től Szent István napját az alkotmány és kenyér ünnepeként tartották meg, egészen a rendszerváltásig.
1991-ben a demokratikusan választott Magyar Országgyűlés augusztus huszadikát Szent István napjaként hivatalos állami ünnepnek nyilvánította. Ma már lelkiismeretünk, hitünk és meggyőződésünk alapján emlékezhetünk.