1965. november 17-én az UNESCO szeptember 8-át nevezte ki az olvasás nemzetközi napjává. Célja, hogy felhívja az írás-olvasás készségének fontosságára az emberek figyelmét.

Az írni és olvasni tudás alapvető emberi jog, a tanulás alapköve. Aki nem sajátítja el ezt az alapvető képességet, az egész életére hátrányba kerül a mai világban. Az írni-olvasni nem tudókat analfabétáknak nevezzük. A becslések alapján, Magyarországon a lakosság 1-2% nem tud írni és olvasni.

Az olvasás nem csak a tanuláshoz szükséges, hanem kellemes időtöltés is: kikapcsolódás, amelynek során fejlődik az ember szókincse, memóriája, kreativitása. Egyszerre hat a képzeletre és az érzelmekre is. Az olvasás hazánkban egyre népszerűbb. Az éves könyvforgalmi adatok azt mutatják, hogy az utóbbi 10 évben folyamatosan nő az eladott könyvek száma az országban.

Goethe feltette a kérdést: „Milyen olvasót kívánok magamnak? A legelfogulatlanabbat, aki engem, saját magát és az egész világot elfelejti, mikor olvas és csak a könyvnek él.” Ugyanis – ahogy azt Kosztolányi is írja: „A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa.”

Ugyanis – ahogy azt Kosztolányi is írja: „A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa.”

Az olvasás fontosságáról így vall Mark Twain (igencsak kritikusan): „Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.”