A szervező koordinálásával a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület tagjai, önkéntesek saját költségen – egyetlen forint közpénz nélkül - társadalmi munkában végezték el a felújító munkákat, a Vérteserdő Zrt.-től kapott faanyag felhasználásával. Kicserélték a sírok elkorhadt favázait, eltört fejfáit.

Az ódon temetőben tizenkét magyar honvéd nyugossza örök álmát. A hős katonák a II. világháborúban a Majk és környékén zajló harcokban estek el.

Tizenkettőjük közül négyen a 15. kerékpáros zászlóaljban szolgáltak, hárman a 4. huszár ezredben, míg ketten az 1/1. gyalogos zászlóalj 2. századában. Hármuk csapattestéről nem tudunk. Életük teljében lévő férfiak voltak, átlag életkoruk 29 év. Foglalkozásukat tekintve volt köztük gyári munkás, szíjgyártó segéd, földműves és hivatásos katona is. Mégis, egy sors jutott nekik...... Jutalmuk az elhallgatás, elfeledés és elfeledtetés, a kollektív megbélyegzés lett. Évtizedeken keresztül szinte alig tudtunk róluk valamit, s a legszomorúbb tény, hogy a hozzátartozók és leszármazottak sem.

Azonban Nagy Roland történész kutatásainak köszönhetően ma már hármuk arcát fényképről ismerhetjük, s közülük két honvéd családjától személyes történeteket is megtudhatunk. Nagy Sándor őrvezető unokája, Ábel Attila - Csepel alpolgármestere -, valamint Kovács II. Ferenc tartalékos honvéd fia Miskéről halottak napja környékén rendszeresen felkeresik az erdei temetőt.

A Rákóczi Szövetség október 25-én, 16 órakor mécsesgyújtást tart a megújult katonasíroknál.