A szüret időpontja a 18-19. században valamilyen jeles naphoz kötődött.

A szőlőtermő vidékeken az időjárási viszonyok és a különböző szőlőfajták érési idejének függvényében az időpontok változtak. Az Alföldön a szüretkezdő nap általában Mihály napja, szeptember 29. volt, a Dunántúl nagyobb részén, október 15-én, Terézia napján, Erdélyben október 16-án, Gál napkor kezdődött a szüret, míg például, Borsod megyében Lukács napján (október 18.), Kőszeg vidékén Orsolya napján (október 21.), Tokaj-Hegyalján pedig Simon-Júda napjáig (október 28.) kezdték a szüretet.

A szüret általában zajkeltéssel indult, pisztolydurrogtatással vagy riogatással. Ezt követően indulhatott a munka.

A nők és fiatalabb lányok is beálltak a szedők soraiba a férfiak mellé, csak ők kisebb edényekbe gyűjtötték a fürtöket. Ezekből az edényekből öntötték a puttonyba a termést, s ha az megtelt, akkor a férfinépség vitte a nagy hordókba a szőlőt, majd nekiálltak a préselésnek.

A kisebb családi gazdaságokban meghívott segítőkkel szüreteltek. A házigazda étellel, itallal vendégül látta a szüretelőket, a szőlőből, mustból kóstolót vihettek haza.

Forrás: Sokszínű Vidék
Fotó: FORTEPAN/ Hunyady József