Édesapja, Ziegler Sándor Mihály szászországi származású gépészlegény volt, aki később Bécsben folytatott gépészmérnöki tanulmányokat. Édesanyja, Nagy Terézia parasztsorba süllyedt szőlősgyöröki római katolikus kurtanemesek sarja. A szülők 1860. december 8-án házasodtak össze, mely házasságból hét gyermek született. Egy lány és hat fiú. A hét gyerekből csupán Gárdonyi Géza és két öccse érte meg a felnőtt kort. Gárdonyi Géza 1868 végén, Budán kezdte meg elemi iskolai tanulmányait, majd 1874-1875 között a sárospataki református kollégiumba járt.

1876-ban a budapesti Calvin téri református gimnáziumban folytatta tanulmányait. Mivel édesapja egy megalkuvásra képtelen, lázadó ember volt, sehol nem tűrték meg hosszabb távon a munkaadói, így a család állandó vándorlásra kényszerült. Összesen 16 településen éltek rövidebb-hosszabb ideig.

1878-ban Gárdonyi Géza leérettségizett, majd az Egri Érseki Katolikus Tanítóképző Intézet növendéke lett. 1882-ben szerezte meg népiskolai tanítói oklevelét. A különböző vidéki iskolákban való tanítás egyre nyomasztóbb hatással volt rá. Mindeközben több lap is közölte kisebb nagyobb rendszerességgel írásait, verseit, elbeszéléseit. 1885 februárjában végre a pécsi Dunántúl című lap külső munkatársa lehetett.

1885 októberében lemondott kántortanítói állásáról, majd még ugyanennek a hónapnak a végén házasságot kötött Csányi Máriával. Az ifjú pár Győrben telepedett le, és itt is indult útjára Gárdonyi Géza igazi újságírói pályafutása. Számtalan művet írt, legnagyobb sikereit a történelmi regényeivel aratta, mint az Egri csillagok (1901), Isten rabjai (1908) vagy a Láthatatlan ember (1902). Később születtek belőle sikeres magyar filmek, s népszerűséget hoztak több ismert magyar színművésznek.

Rövid életű házasságából négy gyermek született, majd 1892-ben különváltak. 1897-ben Egerbe költözött édesanyjával, és haláláig ott is élt. Gárdonyi Géza pályája során számos írói álnevet használt, különösen újságírói tevékenysége kapcsán, később pedig a gyermekmeséi fejlécén. A Gárdonyi Géza nevet első ízben 16 éves korában használta, melyet a születési anyakönyvezési helyszíne (Gárdony) után választott.

Gárdonyi műveinek egy része évtizedek óta az irodalmi olvasókönyvekben szerepel, történelmi regényei szintén az irodalmi nevelés alapműveivé váltak. Ennek egyik magyarázata, hogy sok-sok elbeszélésének és regényének is gyermekek a hősei, illetve a gyermekkortól követi végig sorsát hősének, miközben a történet hátterét a magyar történelmi múlt meghatározóan fontos korszakai adják. Történelmi mű az Isten rabjai (1908) című regénye is.

Gárdonyi Géza munkásságával kapcsolatban hangsúlyozni kell a szerző autodidakta voltát. Rengeteget olvasott, művelődött, személyes kutatásokat végzett, elsősorban a történelem és a különböző keleti vallások érdekelték. Munkamódszeréhez is hozzátartozott a kutatás. Az Egri csillagok megírása előtt sokat foglalkozott a török kultúrával, Isztambulba is elutazott. Híressé váltak titkosírással írt jegyzetei is.

1922. október 30-án, 59 évesen hunyt el egri otthonában.

Gárdonyi a 19–20. századforduló magyar irodalmának máig kiemelkedő, népszerű alakja. Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt.

Nem bánják meg, ha valamelyik művét újraolvassák… Elvarázsol a meseszövésével, elrepít egy másik világba. Néha ez az élmény ránk fér.

Forrás: Montázsmagazin