Luther tisztán vallási jellegű fellépése végül egyházszakadáshoz vezetett. A reformáció emléknapját kezdetben Luther születésnapján, november 10-én ünnepeltek, illetve halála napján emlékeztek meg a katolikus egyháztól való elszakadásra. 1667-ben a II. János György szász választófejedelem vezette szászországi evangélikus egyházi főtanács rendelte el, hogy október 31-ét megünnepeljék.

Luther tanításának lényege, hogy egyedül Isten kegyelméből és egyedül a hit által jutunk el az üdvösségre. Tanításának forrásául kizárólag a Szentírást ismerte el, tagadva az egyházi hagyomány Bibliával megegyező értékét. Az egyedül Krisztus elv azt jelenti, hogy egyedül Krisztus a közvetítő Isten és az ember között, és így senki máson keresztül nem lehetséges a megváltás. Az egyedül Istené a dicsőség elv alapján minden dicsőség egyedül Istennek jár, mivel a megváltás kizárólag az Ő akarata és tette által ment végbe. Csak két szentséget (keresztség, úrvacsora) tartott meg a hétből.

Nézetei hosszas teológiai harcok árán törtek utat maguknak. Luther és a katolikus egyház feje, X. Leó pápa hajthatatlanok maradtak nézeteik képviseletében, Luthert végül a pápa kiátkozta és kiközösítette. Ezt követően III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt élt Wartburgban, ahol 1522-ben lefordította német nyelvre az Újszövetséget.

A Luther által vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja.

Forrás: szgyf.gov.hu