A világ számos országában – de legfőképpen az angolszász területeken – karácsonykor kel útra az Északi-sarkról, hogy kilenc repülő rénszarvasa – Ausztráliában nyolc fehér kenguruja - által vontatott szánjával egy éjszaka alatt körbe repülje a Földet, s mindenkinek ajándékot adjon.

Különleges ismertetőjele, hogy kissé pocakos, piros ruhát visel, s hófehér szakálla a mellét verdesi. Számos neve van, Magyarországon Mikulásnak, az Egyesült Államokban Santa Clausnak, Finnországban Joulupukkinak hívják. Ami azonban minden országban azonos, az kultuszának eredete: a mai idők jóságos figurája az ókorban élt Szent Miklós püspök életének történetéből és a hozzá kapcsolódó legendákból nőtte ki magát.

Miklós gazdag, keresztény családba született 270 körül Patarában. Isteni jelre választották Müra püspökévé, csodatettei miatt pedig már életében szentnek tartották. Viharba került hajót vezérelt a kikötőbe, megmentette városát az éhínségtől, feltámasztott három meggyilkolt iskolás gyermeket, három katonát pedig megmentett a halálos ítélet végrehajtásától. 350 körül halt meg, ma már védőszentje a gyerekeknek, a családoknak, a fiatal lányoknak, a diákoknak, a tengeren járóknak, a molnároknak, a kenyérsütőknek, a szegényeknek és a raboknak.

A katolikus egyház december 6-án emlékezik meg Szent Miklós püspökről, aki a karácsony előhírnöke. Ez a nap egyben a gyerekek által annyira várt Mikulás-ünnep is. Ennek kialakulása akkor kezdődött, amikor a kereszténység uralkodó vallás lett, és számos pogány ünnepet, szokást vett át.

Az ajándékosztogató, mindig mosolygós Mikulás a városokban jelent meg először a 19. század végén, valószínűleg a Miklós-napi szokásoktól függetlenül. Aztán a kipucolt és ablakokba kitett cipőkbe, csizmákba éjjel ajándékot rakó Mikulást egyre többször kötötték össze Szent Miklós személyével.