Az izgalmas, kreatív rendezvényre három turnusban érkeztek a gyerkőcök. Délelőtt az óvodások, kora délután az általános iskolások, később pedig a nagyobbacskák mélyültek el a Luca naphoz kapcsolódó néphagyományokat, hiedelmeket felidéző játékos forgatagban.

A feladatok között szerepelt Luca-totó, búzaültetés, jóslás, banyavisító verseny, hagymakalendárium és fekete macska könyvjelző készítés. A tanoda elvégzését Banya Oklevél igazolta, melyet kézjegyével személyesen a „Főbanya” látott el.

Luca napjához több népszokás is kapcsolódik, gondoljunk csak a Luca naptárra, vagy a Lucázásra, amikor a gyerekek esetenként kísértetnek öltözve körbejárták a házakat. A legnevezetesebb hagyomány a lucaszék elkészítése volt, amely a boszorkák felismerésére szolgált.

Luca napjától karácsonyig „dolgoztak rajta", innen a mondás: „Lassan készül, mint a Luca széke." Karácsonykor kellett rájuk állni, mert ekkor látták meg a boszorkányokat, akik szarvat hordtak, de azután a széket el kellett égetni.

Református vidékeken volt szokás a lucaszék keresztútra vitele, körülkerítése krétával, hogy így megláthassák az ott gyülekező boszorkányokat. Hazatérvén pedig fokhagymát tettek a kulcslyukba, kést vágtak a bal ajtófélfába, s keresztbe állították a söprűt, mert úgy vélték, hogy mindegyik „hatásos" fegyver az ártani akaró gonosz ellen.

A programot megálmodó Szlezákné Molnár Katalin gyermekkönyvtáros évekkel ezelőtt nem titkoltan azzal a szándékkal kezdte el szervezni az eseményt, hogy magyar hagyományt találjon a halloween ellensúlyozására, hiszen – mint mondta: ha annyira boszorkányoskodni akarunk, akkor itt van nekünk a Luca napja.