Talán nincs is olyan magyarok által lakott település a Kárpát-medencében, ahol ne emlékeznének meg ma az 1848-as forradalom 175 évfordulójáról, valamint a szabadságharc költőjének, Petőfi Sándor születésének 200-ik évfordulójáról. 175 esztendeje tört ki a forradalom és több mint egy évig tartott. Szépapáink harcoltak a nemzetért, a szabadságért. Elődeink 1848-ban olyan cselekedeteket vittek véghez, hogy még ennyi esztendő elmúltával is van okunk felemelt fejjel emlékezni rájuk, összegyűlni és ünnepelni azt, ami 1848. március 15-én elkezdődött.

1848 történéseiből merítsünk ihletet küzdelmeink során, bár nem kardokat kell csörtetni immár, de mindig meg kell találnunk azt a helyes eszközt, amivel bölcsen tudjuk vívni egyéni és közösségi szabadságharcunkat, minden korban és minden időben. A mi szívünkben 1848 nem csak a magyar szabadság ünnepe, hanem a magyar élni akarás és a magyar önbecsülés ünnepe is. Ha egy népben meg van a tartás, ha egy nép tudja és akarja vállalni önmagát, az a nép megtörhetetlen. A magyarság számára követendő példa Kossuth és Széchenyi együttműködése. Ahogyan ők ketten félre tudták tenni eltérő nézeteiket, úgy biztosan mi is képesek lennénk erre. Egy magasabb érdektől vezérelve, ez pedig a magyar nemzet megmaradása.

A magyarság csak úgy maradhat fenn hazájában és Európában, ha ragaszkodik gyökereihez és a széthúzás helyett az összefogásban találja meg a lehetőséget. Kötelességünk keresni valamiféle központi erőt, gondolatot, amely sorsunk, céljaink sokféleségét összehangolja, új távlatot ad, hogy a lélek, a szellem egyesülhessen. A hazáért, az otthonunkért!

Álljunk egymás mellé és mutassuk meg, hogy merünk még nagyok lenni! Berzsenyi Dániel így fogalmazott: „Nem sokaság, hanem lélek és szabad nép tesz csuda dolgokat”. A költő biztató szavai adjanak hitet és bátorságot, hogy a márciusi ifjak példáját követve legyünk mi is készek a cselekvésre. Össze kell fognunk, közösséggé kell formálnunk azokat, akik még hadra foghatók. Mert nekünk is harcolni kell, igaz, nem fegyverrel, hanem tudással, megalkuvást nem tűrő összefogással! Biztos jövőképet kell adnunk gyermekeinknek, hogy ne vágyódjanak idegen országokba, hogy szeressék szülőföldjüket, s büszkén vállalják és vallják magyarságukat! Ez a mai ünnep, március 15-e igazi üzenete! – mondta szónoklatában Lazók Zoltán.

A megemlékező gondolatokat követően Petőfi Sándor: A XIX. század költői című versét Kaszás József, az Orfeusz Társulat tagja szavalta el, majd az önkormányzat vezetői, intézmények, civil, politikai és társadalmi szervezetek képviselői koszorút helyeztek el a két emlékműnél.

Az ünnepi program a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár színháztermében folytatódott, ahol a Palmetta Zenekar adott akusztikus koncertet.