Dulai Péter: Gyilkosság a panel tetején - Minősített élet elleni bűncselekmények a Kádár-korszakban című könyvének bemutatójára sokan voltak kíváncsiak. Az íróval Kozmáné Gombkötő Hajnalka könyvtáros beszélgetett.

A kötet gyilkosokról és gyilkosságokról szól. Ráadásul olyanokról, amelyek - a rendőri szóhasználat szerint - kiemelt emberöléseknek számítottak azokban a szocializmusnak nevezett évtizedekben, amelyeket Magyarországon csak Kádár-korszakként emlegetnek. Kiemeltek voltak, mert egyrészt megkülönböztetett figyelmet igényeltek a nyomozószervek részéről - legalábbis elviekben -, másrészt azért, mert a közvélemény és a kor sajtója is intenzívebben foglalkozott velük. Az elkövetések kegyetlensége, az áldozatok és a tettesek közötti különleges kapcsolat, a gyilkosságok objektív és szubjektív körülményei valóban kiemelik ezeket az ügyeket a szokványos bűnügyi hírek közül.

Az író, kriminalista a könyvében szereplő megrázó történeteken túl külön is foglalkozik a női gyilkosokkal.

A Kádár-korszakban magyar bíróságok ítéletei által kivégzettek több száz nevet tartalmazó listáján három olyan női elítélt szerepel, akiket köztörvényes bűntett(ek) vádjával ítéltek halálra és hajtották rajtuk végre a jogerős ítéletet.

Holhos Jánosné négy embert – köztük egy kislányt – mérgezett meg nikotinnal, míg Simon Teréz volt szeretője gyerekei szájába öntött sósavat. Besze Imréné volt az utolsó női elítélt, akit felakasztottak. A hiszékeny embereket elképesztő mesékkel szédítő Erzsébet azért követte el a saját élete végét is jelentő rablógyilkosságot, hogy egy másik bűncselekményét eltussolja. Ekkorra már szinte végtelen bűnügyi spirálba keveredett, és ha nem kezdik el felásni a kertjét, kérdéses, hogyan sikerült volna bizonyítani, hogy ő ölt meg egy idős özvegyasszonyt. Bár azt állította, egy macskát sem tudna agyoncsapni, a Kádár-korszak utolsó halálraítélt nője hidegvérrel gyilkolt.

A halálbüntetés 1990-es eltörléséig születtek ugyan még nők által elkövetett gyilkosságok esetén halálos ítéletek Magyarországon, de a vádlott vagy a fellebbezés után kapott enyhébb büntetést, vagy az Elnöki Tanácstól kapott kegyelmet és letöltendő szabadságvesztést.