Május elseje 1890 óta a világon mindenütt a munkavállalók nemzetközi szolidaritási napja, ez alól kivétel az Amerikai Egyesült Államok és Kanada.

Eredetileg azért kezdték ünnepelni, mert ekkor emlékeztek meg azokról a meggyilkolt munkásokról, akik rendőrségi intézkedés közben vesztették életüket egy 1886-os chicagó-i munkássztrájkban. Ezen a napon a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. A sztrájk negyedik napján azonban a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak az emberekre.

A munka nemzetközi napját a II. Internacionálé vezette be 1889-ben. 1889. július 14-én Párizsban megalakult a II. Internacionálé (1889–1916 között működött, a munkásság szervezeteinek nemzetközi egyesülése volt), melyen úgy határoztak, hogy a chicagói tüntetés évfordulóján, 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel országszerte a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, ahol az még nem történt meg. Magyarországon is 1890-ben tartottak először május 1-jei tömegdemonstrációt.

A múlt században a legnagyobb nemzetközi munkásünneppé vált május elseje, különösen a Szovjetunióban. Később a második világháború után létrejött kelet- és közép-európai szocialista országokban hivatalos állami ünnep, munkaszüneti nap lett, melyet látványos felvonulásokkal, majálisokkal ünnepeltek.

Hazánkban 1946 óta nemzeti ünnep május elseje. A rendszerváltás után a munkavállalók szolidaritási napjának „a munka ünnepe” elnevezése maradt meg. A világ országainak túlnyomó többségéhez hasonlóan Magyarországon jelenleg is hivatalos ünnep ez a nap.

Május 1. egyben katolikus ünnep is Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére.