A helyi Rákóczi Szövetség Millenniumi Alapítványa, valamint a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár szervezésében megtartott eseményre határon túli – az egykori Nagy-Magyarország területén élő – vendégek is érkeztek.

Lazók Zoltán polgármester beszédében a következőkre hívta fel a figyelmet: „Annak ellenére, hogy már oly sok mindent elmondtak nemzetünk egyik legnagyobb tragédiájáról, a 103 évvel ezelőtt aláírt trianoni békeszerződésről, minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy emlékeztessük a jelen és a jövő nemzedékét ennek a történelmi eseménynek az igazságtalanságára. Nem csak azért kell felidéznünk 1920. június 4-ét, mert felbomlott a történelmi magyar királyság, és a magyar népesség 5, a mai állapot szerint pedig 8 államba került, hanem mert az a dicstelen tollvonás családok, rokonságok millióit szakította szét, megannyi tragédiát, visszafordíthatatlan kárt okozva nemzetünknek. Ma, az összetartozás napján szomorúsággal gondolunk nemzeti tragédiánkra, de ugyanakkor ez a történelmi igazságtalanság figyelmeztet is bennünket! Figyelmeztet arra, hogy a múltból okulni kell. Le kell szűrni a tanulságokat az elmúlt 103 év küzdelmeiből, és az összefogás, valamint a nemzeti megújulás eredményeiből erőt merítve nekünk kell példát mutatni a felnövekvő generáció számára!

Czunyiné dr. Bertalan Judit országgyűlési képviselő így emlékezett: „Egy nemzet, amelyet pusztulásra ítéltek, amelynek nehéz volt túlélni, és amelynek egy évszázad után is hasonlóan nehéz Trianon árnyékában élni. Lehet-e teljes életet élni megcsonkítva? Fel lehet-e állni lábak nélkül? Lehet-e ölelni karok nélkül? Lehet-e a veszteség fájdalmával úgy együtt élni, hogy az ne váljon identitásunk részévé? Az elmúlt 103 esztendő magyarságának újra és újra felmerülő és megválaszolandó kérdései ezek. Úgy, hogy a ma is sokak által relativizált történelmi esemény okán támadások és megvetések sora éri azt, aki fájdalmat mond, ha Trianont említ. Ma, a Kárpátok ölelésében magyarok ölelik meg egymást lélekben, mert minden magyar felelős, minden magyarért!”

Az ünnepségen Csáky Pál felvidéki közíró arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy 103 évvel ezelőtt sokan mondták, hogy a magyar nemzet szét fog hullani az elkövetkezendő néhány évben. Mélyen fejet hajtok azon elődök előtt, akik azt mondták, hogy nem! Szembe mertek menni a tendenciákkal, a történelemmel. Eltelt több, mint száz év, és mi mégis megvagyunk! Sőt, a nemzet és Oroszlány polgárai azt is tudják, hogy erről nem csak beszélni kell, ezért tenni is kell. Számomra megtiszteltetés, hogy már sokadszor lehetek itt az Önök városában, hiszen együtt kell élnünk egymással, függetlenül a politikai határoktól. Önök itt Oroszlányban, mi odaát a Felvidéken tudjuk, hogy a múltat a jelentől nem lehet elválasztani. A jövő a múltban gyökerezik!”

A megemlékezés kulturális programmal folytatódott, mely során a sárospataki 8kor Színház „Valahol valamit aláírtak” címmel megható verses, zenés műsort adott elő.

A rendezvény zárásaként a megjelent helyi és határon túlról érkezett emlékezők elhelyezték koszorúikat a Trianon emlékhely talapzatánál.

Az esemény fotói itt tekinthető meg: https://oroszlany.hu/media/fototar/2023/06/04/nemzeti-osszetartozas-napja