1958. június 16-án hajnalban hajtották végre a halálos ítéletet a forradalmi kormány miniszterelnökén, Nagy Imrén, Maléter Pál honvédelmi miniszteren és Gimes Miklós újságírón. Hazaárulásért és ellenforradalmi tevékenységért ítélték őket halálra. Szilágyi Józsefet, Nagy Imre titkárságvezetőjét 1958 áprilisában végezték ki, Losonczy Géza, a Nagy Imre-kormány államminisztere 1957 végén halt meg a börtönben.

A 65 évvel ezelőtt hajnalban kivégzetteket – azért, hogy nyughelyüket senki ne ismerhesse, senki ne látogathassa – a börtön sétálóudvarán földelték el. Két évvel később a koporsókat kiásták, kátránypapírba drótozták, és a közeli Új köztemetőben jeltelen sírokban helyezték el. A síroknak fedőnevet adtak. Nagy Imre sírján a fejfára a Borbíró Piroska nevet írták.

A 80-as évek végén a társadalmi változások egyik fontos sarokköve volt az 1956-os események újraértékelése, így vált az ellenforradalom előbb népfelkeléssé, majd forradalommá, illetve szabadságharccá, amivel meg is kérdőjeleződött a Kádár-rendszer legitimációja.

1989. június 16-án a Hősök terén a ravatal mellett az áldozatok családtagjai, az egykori rabtársak foglaltak helyet, díszőrséget adtak az újratemetés érdekében fontos feladatot vállaló Történelmi Igazságtétel Bizottság és a Politikai Foglyok Szövetsége képviselői.

A korabeli jelentések szerint 250 ezer ember vett részt a szertartáson, az ország népe az eseményeket a rádió és a televízió élő közvetítésén keresztül követhette. Beszédet mondott többek között a későbbi köztársasági elnök, Göncz Árpád, mint egykori 56-os, Vásárhelyi Miklós, mint a Nagy Imre-csoport tagja, és Mécs Imre, aki az 56-os forradalmi ifjúság nevében beszélt.

A Hősök teréről a koporsókat a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájához vitték. A temetőben felolvasták a kivégzettek névsorát, a hozzátartozók kérésének megfelelően papok szentelték meg a sírokat a felállított kopjafák tövében. Végül a különböző felekezetek papjai ökumenikus imát mondtak, és megáldották a 301-es parcellát.