Hold napja
1969. július 20-án lépett először ember a Holdra, két amerikai űrhajós, Neil Alden Armstrong és Edwin Eugene „Buzz” Aldrin személyében. Az űrhajóban 3 asztronauta tartózkodott, akikből csak ketten léptek a Hold felszínére, ugyanis Michael Collinsnak az Apollo 11 és a SAS nevű holdkomp csatlakozását kellett irányítani a holdsétát követően.
A Holdra szállást az egész világon meg lehetett tekinteni a TV-ben, legtöbb helyen élőben, de Magyarországon például csak utólag. A grandiózus esemény tiszteletére ezen a napon tartjuk a Hold világnapját.
Sokféle elmélet létezik arról, hogyan is keletkezett a Holdunk. Egyes teóriák szerint a Földdel egy időben jött létre, egy másik elmélet pedig azt állítja, hogy a Hold a Naprendszer más részéről érkezett a Föld közelébe, ahol a Föld kvázi „befogta” magának. A mai legelfogadottabb feltételezés szerint valamikor 4,5 milliárd évvel ezelőtt Földünk egy Theia nevű bolygócsírával ütközött össze, és az ütközés során távozó törmelékfelhőből állt később össze a Hold mostani alakja.
Holdunk a Föld egyedüli állandó kísérője, mérete körülbelül negyedakkora, mint a Földé. Az „anyabolygójához” viszonyítva a legnagyobb hold a Naprendszerben. A NASA szerint a Hold nem teljesen gömb alakú, inkább egy tojásra hasonlít. Tehát a valódi alakját nem tükrözi az innen látott formája.
A Földünk körül keringő égitest minden évben kb. 3,8-4 cm-rel távolabb kerül bolygónktól. Kialakulásának idején még csak 22 530 km-re volt tőlünk, mára már 384 000 kilométer távolságra van, ami nagyjából a Föld átmérőjének a 30-szorosa. Ha nem lenne a közelünkben a Hold, akkor a bolygónkon kb. 6 óra alatt telne el egy teljes nap.
A Hold hőmérséklet-ingadozása a Földhöz képest elég extrém, ugyanis nappal 127, éjszaka pedig akár -173 Celsius-fok is előfordulhat. Gravitáció ugyan van, de szintén teljesen másképp működik, az erőssége csupán 1/6-a a Földön lévőnek.
Holdunkat már rengeteg űrszonda, valamint 1969 és 1972 között 12 űrhajós is meglátogatta. A felszínét vizsgáló űrhajósok és műszerek azt állapították meg, hogy fényes égitestünk élettelen, élő szervezetek, életmaradványok vagy szerves anyagok nem találhatóak meg rajta.
Földünkről nézve a Hold átmérője körülbelül megegyezik a Napéval, ezért a Hold olykor-olykor el is takarja előlünk a Napot, amit napfogyatkozásnak nevezünk. Azonban hasonló időközönként a Hold a Föld árnyékán áthaladva sötétségbe kerül, ilyenkor pedig szemtanúi lehetünk a holdfogyatkozásnak.