Elsőként Takács Tímea, a házigazda intézmény igazgatója – a rendező civil szervezet elnökségi tagja – magáról a kuruc korról, annak történelmi hátteréről, a 17-18. századi költészetről, és természetesen a kuruc zenéről tartott előadást, mely a magyar zenetörténet nagy fehér foltja.

A kuruc kor zenéje a Rákóczi szabadságharc évei alatt és azokat követő időszakokban született meg. A kuruc dalok a régi magyar népies dallamkincs javához tartoznak, stílusban a régi és az új népzene között állva. Arra a jelentős kölcsönhatásra figyelmeztetnek, mely e korban a magyar-szlovák-román-ukrán-lengyel népzenék bizonyos elemei között végbement és melynek hátterében nyilvánvalóan e népek közös szabadságmozgalmai álltak. Ezeket a dalokat bujdosó katonák énekelték és éppen bujdosásuk során vált kultúrájuk és zenéjük a nép sajátjává, ezen a módon lettek a kuruc dalok népdalokká. Érdekes példa a „Tyukodi nóta” amely több mint száz változatban él még napjainkban is Magyarországon, de még Lengyelországban is.

Nem ismerünk egyetlen énekeskönyvet, zenei tanulmányt vagy hangfelvételt, amely a hitelesség igényével közölte volna a kuruc kor eddig feltárt dalait és táncait. Számos, országszerte kuruc nótának ismert mű nem a szóban forgó kor, hanem a kései utódok úgynevezett „kuruc romantikájának” szülötte – mondta az előadó.

Érdekesség, hogy a Rákóczi-szabadságharcban a szabadság jelképévé egy hangszer vált, mégpedig a tárogató, amely fontos szerepet töltött be a hadizenében. Ezt az erőteljes hangzású katonai fafúvós hangszert tekinthetjük a klarinét egyik elődjének is.

A tárogató történetét és magát az ősi hangszert Simonics László, a helyi Bakfark Bálint Alapfokú Művészeti Iskola zenetanára mutatta be, megszólaltatva olyan közismert nótákat, mint a Krasznahorka büszke vára, és a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!

A rendezvény zárásaként a két előadó közreműködésével a Csínom Palkó, Csínom Jankó című dalt közösen énekelte el a szépszámú közönség.