Évtizedeken keresztül képezték itt a környező bányák szakmunkás utánpótlását, s több ezren tanulták meg a vájár és bánya-elektrolakatos szakma alapjait. A nyolcvanas évek végén – a bányászat gazdasági szerepének csökkenésével - szükségessé vált a szerkezetváltás, melyet az intézmény a kilencvenes évek elejére sikeresen befejezett. A szakmai megújulást követően a hagyományosan oktatott tárgyakat a mai kor követelményeinek megfelelőkkel váltották fel. Ezekről az eseményekről is megemlékeztek csütörtök délután, amikor baráti összejövetel keretében találkoztak az intézmény volt és jelenlegi tanárai, szakoktatói, munkatársai.

A rendezvényen többek mellett Lazók Zoltán polgármester és Rajnai Gábor alpolgármester is üdvözölte a megjelenteket, akik között ott volt Vicsai János, aki a kezdeteknél bábáskodott az iskola megnyitásánál.

1952-ben kezdődtek meg a jelenlegi iskolaépület építési munkálatai, melyek gőzerővel folytak, ennek köszönhetően 1953 szeptemberében, bányásznapra átadták az új iskolaépületet, amelyben 347 tanulóval kezdték meg munkát. Az oktatott szakirányok – a vájárképzés mellett – vízvezeték-szerelő, géplakatos, esztergályos, kovács, villanyszerelő. Az 1950-es évek képzési struktúrája alapvetően úgy épült fel, hogy az mindenkor alkalmazkodjon a szénbányák képzési igényeihez. 2004-től az intézmény tagja lett a Területi Integrált Szakképző Központnak, 2015. július 1-től pedig a Tatabányai Szakképzési Centrum tagintézményeként működik.

A csütörtöki ünnepségen a jelenlévők néma főhajtással emlékeztek az elhunyt kollégákra, végül kötetlen beszélgetés, az emlékek felidézése zárta a 70 éves iskola programját.