A paradicsompaprikával folytatott kísérletei során azonosította a hexuronsavat a C-vitaminnal, és segítségével a paprikából kiinduló C-vitamin gyártásának módszerét is. Szent-Györgyi Albert a témakörben folytatott kutatásaiért 1937-ben élettani-orvosi Nobel-díjat kapott.

A neves magyar kutató Budapesten született 1893. szeptember 16-án, anyai ágon a neves Lenhossék orvosprofesszori dinasztia leszármazottjaként. 1911-ben érettségizett, majd nagybátyja laboratóriumába került, ahol az első világháború kitöréséig tanult mindaddig, amíg be kellett vonulnia katonának. Szent-Györgyi Albert az olasz és az orosz fronton is szolgált, ahol helytállásáért ezüstkitüntetést kapott. 1917-ben azonban kénytelen volt leszerelni, miután megsebesült.

Tanulmányait Budapesten végezte, majd Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Groningenben tanult, majd ösztöndíjasként Cambridge-be ment.

1930-ban hazaköltözött és elfoglalta a Szegedi Tudományegyetemen a katedrát. Kutatói és tanári tevékenységét 1931 januárjától kezdte meg az orvosi vegytani intézet professzoraként. A Rockefeller Alapítvány támogatásával hamarosan modern tudományos központot és biokémiai iskolát hozott létre Szegeden. Itt figyelt fel az aszkorbinsav skorbutellenes hatására, és felfedezte, hogy a lédús szegedi paradicsompaprika gazdag C-vitamin-forrás.

Ő volt az első – és máig egyetlen – magyar tudós, aki hazai kutatásáért kapott természettudományi Nobel-díjat.

1947-ben az Egyesült Államokba emigrált. Szent-Györgyi Albert mind szellemileg, mind fizikailag aktív és friss maradt késő öregkorára. 1986. október 22-én hunyt el veseelégtelenség következtében. Az Atlanti-óceán partján lévő Woods Hole-i köztemetőben temették el.

Forrás: Sokszínű Vidék